Jó meleg Afrika...
Azért mi maradjunk józanok, mint ahogyan efféle sorsolás nyomán a magyar futballnak a maival összehasonlíthatatlanul szebb periódusaiban mindenki az maradt volna. Akkoriban ugyanis még nem az üres hőzöngés dívott: volt mire szerénynek lenni! Elképzelem, amint húsz-harminc-negyven évvel korábbi szövetségi vezetők értékelnek a stúdióban, és azt emlegetik: Portugáliával nagyon nehéz, elvégre még sosem nyertünk ellene, és Svédországgal is meggyűlt a bajunk már nemegyszer... Így elemeztek volna, mondjuk, akkor, amikor még - kizárólag csatárokat említve - Sándort, Benét, Göröcsöt, Varga Zoltánt, Albertet, Machost, Tichyt, Farkast, Fenyvesit lehetett bevetni. De hát annak idején nem a semmiből kellett a vakvilágba beszélni...
A lényeg: Magyarország csapata Portugália, Svédország, Dánia, Albánia és Málta együttesével találkozik a selejtezőkön. Az utóbbit a hatodik - a legesleggyöngébbeket egybegyűjtő - kalapból húzták ki, de (mint tudjuk) legutóbb még Vallettán is "sikerült" kikapni. A sors iróniája egyébként, hogy a dél-afrikai Durbanből közvetítő közszolgálati televízió másik hivatalos vendége Bicskei Bertalan volt, aki szintén pórul járt Máltával, de nem mostanában, hanem már tizennyolc esztendeje. A Vallettán (Mezey György irányításával) "elért" 2-2-t idehaza 1-1-gyel "fejelte meg" a válogatott, noha abban a garnitúrában még olyan játékosok futballoztak, mint Disztl László, Détári vagy Bognár György. A hajdanán igen népszerű Esti Hírlap tüntetőleg a rövid hírek között számolt be a meccsről...
A Málta-Magyarország 2-1 alighanem kimaradt volna az újságból.
Majd' húsz évvel később Kisteleki a csoportelsőségről szónokol, semmibe véve részint a tényeket, részint a vetélytársakat. Portugália - azon túl, hogy a legutóbbi Eb ezüstérmese - nyolcadik a világranglistán, amelyen Svédország a huszonnegyedik, Dánia a harmincegyedik. Jó, Albánia csak nyolcvankettedik, Málta meg százharminckilencedik, azaz - ötvenkettedikként - van esély a két törpe megelőzésére, de a negyedik hely nem oszt, nem szoroz, még a harmadik hely sem ér semmit, sőt a második sem jelent továbbjutást. (Onnan még pótselejtezőt kell játszani.) De "bemondásra" már megvan az első vagy a második hely, "alátámasztva" azzal, hogy itthon valamennyi mérkőzésünket muszáj megnyerni. A szövetségi elnök mintha az űrben töltötte volna az utóbbi két évtizedet; csak így képzelhető el, hogy éppen abban a hivatali székben ne tudná: továbbjutó csapattal szemben 1986 óta 1, azaz egy meccset nyert vb- és Eb-selejtezőkön a válogatott.
Ez idő alatt feltehetően a mostani a legtehetségesebb csapat - mármint a korifeus szerint -, csak az a hatodik hely ne mondana ellent annyira...
S miközben Kisteleki úgy gondolja, hogy Vaskó és Vanczák leveszi a pályáról Ibrahimovicot meg Cristiano Ronaldót, az első három kalapból a csoportba soroltak feltehetően csak egymással foglalkoznak, Magyarországgal, Albániával és Máltával aligha. Ott a dilemma úgy vetődik fel: Portugália, Svédország és Dánia közül melyik lesz az első kettő? Miként az is biztos: Albániában vagy Máltán eszébe sem jut senkinek a vb-részvételről értekezni...
Nyilvánvaló továbbá, hogy a "magyar" hatos a legerősebbek egyike, ha nem éppen a legkiegyensúlyozottabb az első, második, harmadik kategóriából a csoportba irányított válogatottak alapján. E sorsoláshoz nagy-nagy mértéktartás illene, illetve már a nélkül arra volna szükség; jobban, mint valaha.
Ez még akkor is igaz, ha az életben kétségkívül bármi megtörténhet. A hazai labdarúgással ugyanis kvalifikációs sorozaton nemhogy nem esett meg csoda emberemlékezet óta, de a magyar futball mind távolabb került attól. A felzárkózást illetően pedig a legkevésbé sem biztató, hogy az MLSZ elnökéből kiveszett a realitásérzék - vagy csupán attól mentesnek mutatja magát -, és nem a valóságot, hanem az abszurditás tartományát közelíti meg...
A csoportbeosztás, ha nem is jó, ennél azért feltétlenül jobb.
