A parlament nemzetbiztonsági bizottságán, vagyis a pártpolitikusokon múlik, hogy betekinthet-e személyes adatokat tartalmazó állambiztonsági nyilvántartásokba, jegyzékekbe, dossziékba az az elviekben független szakértői testület, amelynek az volna a feladata, hogy feltárja az egykori pártállami politikai rendőrség, illetve a hírszerzés és elhárítás megmaradt iratait. A Kenedi János kutató által vezetett testületben néhányan már a munka felfüggesztését latolgatják, bár az egyik bizottsági tag azt mondta munkatársunknak, őt speciel nem zavarja, hogy csak anonimizált iratokat láthat. A pénteki bizottsági ülésen végül úgy döntöttek: megvárják, beváltják-e az iratgazdák a problémák megoldására tett ígéreteket.

A Kenedi-bizottságot kormányrendelettel állították föl a nyáron, márpedig személyes adatok kezelésére csak törvény adhat felhatalmazást. A testület a titkosszolgálati irattárakban és az állambiztonsági szaklevéltárban kutat(na), de több helyen falakba ütközött. Igaz, a kutatók szerint a helyzet sokkal jobb, mint az első iratfeltárás idején, 1995-ben, amikor még előfordult, hogy a BM-ben letagadtak létező irattárakat, az egyiket végül alaprajz alapján azonosították - szintén Kenediék...

A mostani feltárásban a katonai titkosszolgálatok például állítólag kifejezetten segítőkészek, a polgári hírszerzéssel is együtt tudnak működni, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálattal viszont alig.

Az egykori állambiztonsági szervek iratainak nyilvántartási rendszerét átlátni már önmagában is kihívást jelent, az iratjegyzékek nélkül viszont nincs sok értelme a feltárásnak, mondta egyik forrásunk.

A kutatókból, történészekből álló testület ráadásul csak úgy lenne képes teljes körűen feltárni az állambiztonsági iratokat, ha tudná, milyen iratokat adtak át korábban a szolgálatok az állambiztonsági szaklevéltárnak. Az átadás-átvételi jegyzőkönyvek, a nyilvántartások, naplókönyvek azonban személyes adatokat tartalmaznak, ezért a levéltárnak az Országos Sajtószolgálaton keresztül kiadott közleménye szerint egy 252 oldalas jegyzéket adtak át a bizottságnak, amely a minősített iratokról készült, de személyes adatokat nem tartalmaz.

A Kenedi-bizottság munkájának a jogi háttér sem kedvez. A nemzetbiztonsági lobbi által a parlamentben évekkel ezelőtt fölpuhított állambiztonsági szaklevéltári törvény ugyanis bizonyos "érzékeny" dokumentumok átadásától megkímélte a titkosszolgálatokat, de nem kötelezte őket arra sem, hogy a levéltári szabályok szerint adják át az iratokat. Így aztán a levéltárban feldolgozatlanul roskadoznak a számozatlan papírdobozok, nyilvántartási jegyzékek nélkül. Emiatt Kenediék a személyes adatok ismeretében sem mennének sokra. Ráadásul a bizottság fölállításáról szóló kormányrendelet is viszonylag gyenge felhatalmazást ad a testület számára, emiatt kétséges, hozzáférhet-e Kenedi János a különlegesen érzékeny állambiztonsági iratok jegyzékében szereplő iratokhoz.

Ezek az akadályok egy nemzetbiztonsággal foglalkozó politikus értelmezése szerint a "szélsőségesen liberális kutatói lobbival szembeni egészséges védekezést jelképezik". A Kenedi-bizottság egyik tagja azonban úgy vélekedett, a politikusok félelme részben alaptalan: "nagyon meglepő dolgokat találtunk, ez igaz, de mi csak javaslatokat tehetünk az iratok sorsára, a végső döntést a politikusoknak kell meghozniuk". A bizottság másik tagja szerint azonban az iratfeltárás sikerében a politikai elit azért nem érdekelt, mert "félő", hogy kiderülne, mitől is volt Magyarország a legvidámabb barakk, hogy pontosan mi is volt az ország szerepe a KGST-n belül, "és ez a történet nem csak a Cocom-lista kijátszásával illegálisan megszerzett jószágok és technológiák utólagos sorsáról szól".