Antiktalentum
- Azt olvastam, külföldön az első útja vásárokba vagy antik- boltokba vezet. Budapesten talált valamit?
- Még nem, de készülök az Ecseri piacra. Azt mondják, nem szabad kihagyni. Mikor eljöttem otthonról, a férjem azzal búcsúzott: ne felejtsd el, nincs szükségünk több különálló székre! Szeretem ugyanis az azonos korból való, teljesen különböző dolgokat. Az antikvitásgyűjtés igazi szenvedély, ha külföldön veszek valamit, az emlék marad az országról. A magyar iparművészeti tárgyakból nagyon érdekelnek a Zsolnayk, remek minőségűek. Láttam is egy gyönyörűt az Art Fairen, kíváncsi vagyok, ki tervezte. Biztos elég drága, mert igazán különleges: szecessziós, futó indákkal, egész magas, lüsztermázas. Imádom a mázakat, a Zsolnayé olyan egyedi, mint a Tiffanyé Amerikában.
- Van már otthon Zsolnayja?
- Csak egy darab, nem kuriózum, de imádom a színét: csodás zöld és kék. A lakásban sok a kék, főleg a kék-fehér kínai porcelán, tele velük az ebédlőm, a falakon pedig japán nyomatok sorakoznak. Az egyik lányom a minap azt mondta, elrontottam az életüket: túl sok aukcióra, antik show-ra, múzeumba vittem őket. A saját lakásukat kizárólag új tárgyakkal rendezik majd be. Sőt, tízéves lehetett, amikor egy ismerősnél jártunk vendégségben. Megkérdeztem tőle: megköszönted a teát? Erre odafordult a hölgyhöz: nagyon köszönöm a teát, csodás egy olyan lakásban lenni, ahol minden teljesen új.
- A szülei sem értékelték az antikszenvedélyét?
- Az 1950-es években volt fiatal anyukám, akkor mindenki hátat fordított az antikvitásnak, ő is. Mikor egyszer nálunk járt, meglátta a XVIII. században készült ágyamat, amelyet a XIX. században készült, nem túl jó állapotú, de gyönyörű textília borít. Csak annyit mondott: kislányom, ha már nem kell majd fizetned a gyerekek iskoláztatását, vehetnél erre egy új huzatot.
- Vett valaha hamisítványt csak azért, mert nagyon megtetszett?
- Nem, viszont rengeteg olyan tárgyam van, ami felújításra szorulna. De én azt szeretem, ha mondjuk egy törött tányért úgy raknak össze, hogy a hátán látszik, hol restaurálták. Fontos, hogy jól követhető legyen, mi történt vele. Van egy csodás delfti tálkám, 1767-ben készült. Darabokra törött, de valaki elmolyolt vele, és összerakta. A takarítónőm mindig rárak egy cserepes növényt, nem érti, minek tartogatom, ha egyszer már szétesett. Nem érti, hogy a történelmük miatt szeretem a csorba tárgyakat, annyira, hogy aukciókon is veszek ilyeneket.
- Aukciófüggő?
- Azt kell hogy mondjam: igen. Egy árverésen a tenyerem izzad, a szívem gyorsabban ver, majd megölöm a szememmel azokat, akik ellenem licitálnak. Egy-egy kisebb aukción néha egészen alkalmi vételhez juthatunk. Persze ehhez nagyon kell figyelni. Ma a régiségpiacra óriási hatással van az internet, az eBay, kinyitotta a világot a fiataloknak is.
- Érdekli a tárgyak értéke is, vagy csak az esztétika?
- Általában szeretjük tudni, mi mit ér, kiábrándító, ha kiderül, többet fizettünk, mint kellett volna. Antikár-útmutatókat írok évtizedek óta, talán ez segít eligazodni a régiségek világában. De hogy őszinte legyek, ha az értéke miatt vásárolnék, nem csorba porcelánokat vennék, hanem épeket. Imádom az ékszereket is. A kedvenc Georg Jensen-karkötőm az 1950-es években készült, súlyos darab. Egyszerűen nem emlékszem, hogy mennyit fizettem érte, a vásárlásnál ugyanis mindig hazudok a férjemnek. Ha egy vagyonba kerül, hárommal osztom, de általában felezem. Mondtam is neki, látod, jól felment ennek a karkötőnek az ára, milyen remek befektetés volt! Persze erre is volt válasza: ne beszéljünk befektetésről, hiszen eszed ágában sincs eladni.
