Mégis figyelmet érdemel a hév, amelylyel az MDF elnöknője föllép (Dávid Ibolya: Kvótaroham, november 10.). Álkérdést emleget, pedig álkérdéseket ő tett föl Magyar Bálintnak, a válaszok láthatóan nem érdekelték. Álvitáról beszél, anélkül, hogy a parlamenti vita bármely szakaszában részt vett volna. Politikai hógolyót emleget a javaslathoz benyújtott, szerinte "elképesztő" módosító indítványok kapcsán. Nem kell egykori igazságügyi miniszternek lenni ahhoz, hogy valaki tudja, a módosító javaslatok gyenge színvonaláért nem az előterjesztők, hanem a módosítást benyújtók a felelősek - akik történetesen valamennyien "rátermett" férfiak. Dávid Ibolya azt állítja, a javaslat ezer sebből vérzik, de egyet sem nevez meg. Kirakatötletnek minősíti azt a gondolatot, amelyet eddig félezer tekintélyes értelmiségi támogat, gazdasági vezetők, tudósok, művészek, sportolók, Göncz Árpádtól Törőcsik Mariig, Mészáros Mártától Esterházy Péterig, Polgár Judittól Kocsis Zoltánig. És támogatja száznál több, a nők jogaiért dolgozó civil szervezet, a 4000 tagszervezettel rendelkező Európai Női Lobbi, az ENSZ-nek a nők elleni diszkrimináció leküzdésére létrehozott bizottsága, és - nem utolsósorban - egyetért a céljával a magyar állampolgárok 62 százaléka. Szerinte kvótakomédia az, hogy az SZDSZ, az MSZP és a Fidesz vezető testületei egyetértenek valamiben. Pedig lehetséges, hogy az MDF kommunikációs stábja válik nevetségessé a maga szokásos mentalitásával, hogy ti. mindenki hülye, csak az MDF tudja a tuti frankót. Dávid kinyilvánítja, hogy szakmailag nem megalapozott az a javaslat, amelyet a nők és férfiak társadalmi viszonyát kutató hazai szakemberek egy emberként támogatnak.

Az elnöknő elegánsan elsiklik afölött, hogy jelenleg a kvóta az egyetlen működő, ezért nagyon széles körben alkalmazott eszköz a döntéshozatalban tapasztalható torz nő-férfi arányok kiegyenlítésére. Nem veszi figyelembe, hogy más parlamentekben is akkor születtek nagy számban a nők esélyegyenlőségét javító törvények, mikor a nők aránya elérte a 30 százalékot. Nem törődik vele, hogy a középosztály fölöttébb sűrű emlegetése sem lesz hatásos, ha éppen a középosztálybeli, értelmiségi nőket leginkább sújtó diszkrimináció megszüntetése ellen lépnek föl. A "nemzetközi áttekintéssel" sem jutnak messzire: Portugáliában a következő választáson lép majd érvénybe a kvóta, a magyar arány kétszeresét jelentő közel 20 százalékos arányon kívánnak törvénnyel javítani. A dánok csak a közelmúltban szüntették meg a kvótát, mert a kiegyensúlyozott eredmények miatt fölöslegessé vált.

Az MDF-ben mindenki listán jutott képviselői helyhez, és egy ilyen pártban valószínűleg még nehezebb beadagolni a kvótát, mely csak a listás helyeket érinti. Az elnöknő talán ezért is mazsolázgatja össze olyan elszántan az ellenzőket. Elhiszi az egyszeri borsodi honatyának, hogy az MSZP nem tudna elég nőt jelölni Borsodban, de nem hiszi el Gurmai Zitának, az MSZP Nőtagozata elnökének, hogy ez nem igaz. Mérvadónak tartja Mandúr László véleményét, aki az idézett interjúban az is elmesélte: úgy küzd a nők esélyegyenlőségéért, hogy a mosogató- és kávéfőzőgépet be tudja kapcsolni. Vezető nőpolitikusnak nevezi ki John Emesét, aki maga jelentette ki többször is, hogy nem ért az esélyegyenlőséghez. Álszenten együtt félti a nőket a vele együtt listán mandátumot szerzett politikusnőkkel a stigmáktól, egyben jó előre megbélyegzi a leendő listás képviselőnőket, miközben nem zavarja, hogy a listán bekerült 87 százaléknyi férfi jó része kulturális előjogok segítségével vált képviselővé.

Dávid Ibolya "leegyszerűsítő, tisztességtelen és káros csúsztatásról" beszél, miközben ő keveri ide "a társadalom több területén - így a bírói vagy a tanári szakmában - meglévő, nemek közötti aránytalanságokat", mintha e területek "elnőiesedése" a politikai aránytalanság ellensúlya lenne. Valójában az alacsony bérek és presztízs miatt vonultak ki a férfiak az iskolákból, és ez néhány évvel ezelőttig a bírákra is igaz volt. Az elnöknő fölmondja a sokszor hallott szöveget: "csak a rátermettségnek szabad eldöntenie, ki lesz képviselő". Ez bizony úgy is érthető: az MDF-ben nincs más nő, aki alkalmas lett volna rá, hogy bekerüljön a 11 tagú frakcióba. Pedig lassan már mindenki megérti: épp azért kell a kvóta, mert a nők rátermettségük, tehetségük, ambícióik ellenére is alig jutnak döntéshozó szerepbe.

Mire ez az írás megjelenik, már kiderül, Dávid Ibolya jobb-e jósnak, mint esélyegyenlőségi politikusnak. Valóban van olyan módosító javaslat, amely a következő választásra 20 százalékos kvótát javasol. A magyar választási rendszer sajátosságai miatt egy ilyen javaslat elfogadása azt is jelenthetné, hogy a mostani siralmas 11 százalékos aránynál is rosszabb alakulna ki. Sokan gondoljuk, hogy a magyar parlament 89 százalékban férfi tagjai sem asszisztálnak majd egy ilyen szégyenletes akcióhoz. Őszintén reméljük, szintén nagyon sokan, hogy a magyar választópolgárok nem fognak olyan képviselőkre szavazni, akik csak a társadalom férfi tagjainak vélt érdekeit képviselik. Sem a nők, sem a férfiak - mert az igazságosabb társadalom nemcsak a nők, hanem mindenki érdeke.

A szerző országgyűlési képviselő (SZDSZ)