A tényeknél maradva továbbra is, a törvény 1. § (3) bekezdése, amelyet az Európai Bizottság határozottan kifogásolt levelében, nem valamennyi nyilvánosan működő részvénytársaságra vonatkozik, hanem csupán a stratégiai jelentőségű társaságokra. Márpedig olyan stratégiai jelentőségű részvénytársaság, amelyet a nyilvános tőkepiacon lehetne felvásárolni, csak egyetlenegy van, a Mol. Ha Sárközy Tamás többről is tudna, minden egyes ilyen társaságért hajlandó vagyok ezer eurót fizetni (de lehetőleg ne a többségi német tulajdonban levő pszeudonyilvános energiacégeket hozza fel, mert ezekért csak egy euró jár).

Az uniós biztos kifogásolta azt is, hogy a törvény a Magyar Energia Hivatal számára lehetővé teszi, hogy egy-egy tagot delegáljon a stratégiai jelentőségű társaságok igazgatóságába és felügyelőbizottságába. Ők nem szavazhatnak, csak megfigyelői státuszuk van. Sárközy Tamás szerint ez nem minősíthető a magántulajdonosi autonómia megsértésének. Ebben a kérdésben már inkább lennék Giordano Bruno: mind a tulajdonosi érdeket, mind a közérdeket sérti ez a megoldás. Nem igazolja az sem, hogy a delegált tagok csak véleményező-javaslattevő helyzetben vannak. Egy kicsit olyan ez, mintha az én családi vacsorámon jelenne meg megfigyelői státuszban, véleményező-javaslattevő szerepben az egészséges táplálkozásért felelős hatóság képviselője. Bizonyára lenne számos véleménye és javaslata a vacsora tárgyát illetően, de amit ezeken a vacsorákon én a családtagjaimmal meg kívánok osztani, az nem a hatóságra tartozik.

Eddig a tények. A többi nyilván álláspont, amely igen sokféle lehet. Lehet úgy is olvasni a törvényt, hogy az a részvényesek számára biztosít nagyobb döntési autonómiát ahhoz, hogy alapszabályukban a társaság belső viszonyait saját kívánságaik szerint alakíthassák. Azok a tulajdonos-befektetők, akikkel eddig én beszéltem, erre a szabadságra, az autonómia ilyesféle kiterjesztésére többnyire azt mondják, hogy "thanks, no thanks".