„A terrorista olyan ember, aki rajta akarja hagyni kézjegyét a politikán. Ha meg akarjuk érteni, ki hajlamos terroristává válni, nem azt a kérdést kell feltennünk, kinek alacsony a jövedelme, hanem hogy kinek van erős politikai meggyőződése, és ki elég elszánt ahhoz, hogy erőszakos eszközökkel próbálja érvényre juttatni szélsőséges felfogását” – olvassuk Alan Krueger princetoni közgazdász-professzor tollából az American hasábjain.

A legújabb kori terrorizmust sok neves politikai vezető magyarázza – legalább részben – a társadalmi közeg tudatlanságával és szegénységével. A tények azonban nem támasztják alá e kézenfekvő magyarázatokat.

Krueger a kilencvenes években, Németországban azt kutatta, van-e összefüggés a szegénység, az alacsony iskolázottság, illetve az idegenek elleni erőszakos bűncselekmények között, és nem talált ilyet.

Ezután kezdte tanulmányozni a terrorizmust. Első megközelítésben azt vette górcső alá, hogy a közvélemény-kutatások tanúsága szerint milyen környezetben van támogatottsága a terrorista erőszaknak. Palesztinában, Jordániában, Marokkóban, Pakisztánban és Törökországban felvett adatok szerint a fegyveres terrortámadások jóval népszerűbbek a képzettebbek körében, mint az iskolázatlanabbak között. Az öngyilkos merénylők is iskolázottabbak, és az átlagnál rendszerint lényegesen gazdagabbak.

A közönséges bűnözés területén érvényesül az alacsony képzettségi és jövedelmi szint, illetve a bűncselekmények közötti összefüggés. A bűn ugyanis egyfajta pályaválasztási lehetőség. És az fogja ezt választani, akinek más területeken kisebbek az esélyei.

A terrorizmus mint pályaválasztási opció jobban hasonlít azonban a politikai tiltakozó mozgalmakra, mint a bűnszervezetekre. Jártasságot igényel bizonyos eszmékkel kapcsolatban, és ez a tanultabbaktól kisebb erőfeszítést követel. Ennyit a kínálati oldalról. A keresleti oldalon a terrorista mozgalmak konspirálásra és bonyolult feladatokra alkalmas embereket keresnek, akik nem fogják elügyetlenkedni az akciókat. Ebből a szempontból is előnyt élveznek a képzettebb jelöltek.

A szerzőnek a terrorizmus ellen követendő stratégiára is vannak ötletei. Úgy látja, hogy a keresleti oldalra érdemes koncentrálni: a terrorista szervezetek pénzügyi és szervezeti képességeit kell meggyöngíteni. A kínálati oldalt ugyanis nehéz befolyásolni, mert a terroristák motivációi igen sokrétűek, nem érdemes egyet-kettőt megpróbálni kioltani, nem érdemes egy-két szempont alapján szűrni a terroristagyanús embereket, úgyis marad elég.