Annyi biztos, hogy ha az állam intézményei tovább gyengülnek, és a biztonsági helyzet tovább romlik, szinte borítékolható az újabb fegyveres konfliktus. Félő továbbá, hogy a parlamenti helyek többségét birtokló Március 14. koalíció politikusait érintő gyilkosságsorozat folytatódni fog.

A kormányoldal parlamenti képviselőinek többsége így is rejtőzködve, testőrök hadával körülvéve várja a vészterhes idők elmúlását. Sokan közülük Bejrút legnagyobb szállodájának, a Föníciának elkülönített, erődítményként megerősített szárnyába költöztek. A külvilágtól elzárva, elsötétített ablakok mögött élnek.

A merényletek egyik lehetséges célpontja, Miszbah al-Ahdab Tripoliból delegált szunnita képviselő az elmúlt napokat szintén a Föníciában töltötte. Tegnap azonban a halálos veszéllyel dacolva elhagyta a hotelt. Engem bejrúti otthonában fogadott, amely inkább hasonlít egy katonai főhadiszállásra. Az épület környékén mindenhol térfigyelő kamerák. Az utcában géppisztolyt szorongató rendőrök járőröznek.

A lakásban négy tagbaszakadt, felfegyverzett testőr vigyázza a politikus életét. - A szállodában fényűzőbben éltem, mint egy királyi palotában, de végső soron be voltam börtönözve. Természetes fényt gyakorlatilag nem láttam. A mozgásszabadságom a végsőkig korlátozva volt. Ha néhanapján egy-két órára elhagyhattam a Föníciát, csak elsötétített páncélautóval, két-három testőr kíséretében tehettem - meséli, miközben a jófajta helyi vörösbort kortyolgatjuk. "Képviselői feladataimat persze ilyen körülmények között nem tudtam ellátni. Tudvalévő, hogy az ellenségeinknek részben ez a célja. Most ideiglenesen hazajöttem. Igaz, itt sem sokkal jobb, de legalább a magam ura vagyok, és én döntöm el, mikor merre megyek. A saját embereim vigyáznak rám, akik nekem engedelmeskednek."

Al-Ahdab azonban így sem teheti ki a lábát az utcára. A mélygarázsban kell beülnie páncélozott BMW-jébe, és pörgő kerekekkel indul, ha egyáltalán kimerészkedik a városba.

Amíg a tárgyalások folynak, kevésbé forog veszélyben az élete.

- Damaszkusznak két célja van a merényletekkel. Az egyik, hogy fizikailag is leapassza a "függetlenségpártiak" parlamenti többségét. A másik azonban a nyomásgyakorlás. Mindig akkor ölnek meg egyet közülünk, amikor valamiben nem tudunk megegyezni. Most éppen tárgyalunk. De ha nem jutunk közös nevezőre, akkor újra működésbe lépnek majd a pokolgépek - meséli a voltaképpen fogságban élő képviselő.

A következő célpont könynyen Miszbah al-Ahdab lehet. Ugyanis ő azon kevesek közé tartozik a libanoni politikusok közül, akik a szíriai megszálló hatalom befolyásának tetőpontján is nyíltan szembeszálltak Damaszkusszal. Korábban már megpróbálták meggyilkolni. Egy éve tripoli házában saját testőre lőtt rá.

A képviselő szerint a helyzet belátható időn belül nem fog jobbra fordulni. Fogalma sincs, mikor találkozhat újra külföldre menekült családtagjaival.

- Fel kell készülnöm a legrosszabbakra. Voltaképpen magamra vagyok utalva, azért fegyverkezem, hogy megvédhessem magam, mint mindenki ebben az országban. És tudja, honnan látom el a testőreimet puskákkal és munícióval? Nos, az ellenségeim, a Hezbollah által uralt Dél-Bejrútból. Ugyanis ott működik a legjobban a fegyverpiac.

A politikus szerint megéri dacolni a halálos fenyegetésekkel, mert Libanon történelmi fordulóponthoz érkezett. - Ellenfeleink nem képesek belenyugodni, hogy a választók nem őket ruházták fel a hatalommal. Ezért azt erőszakkal akarják megszerezni. De én hiszek benne, hogy egyszer Libanon is demokratikus országgá válhat, ahol a választott képviselőknek nem kell többé magánhadsereget fenntartaniuk.

Bejrút, 2007. november

Libanonban a fegyvereké lehet a döntő szó