Az egyik az a törvénytervezet, amelyet a liberálisok javaslata alapján a koalíciós egyeztetések során alakítottak ki. Hivatalból most ez van a legerősebb helyzetben.

A másik ugyanennek a tervezetnek a szocialisták újabb - több mint száz - módosító indítványával kialakult változata.

A civil szervezetek közreműködésével készült, az Orvosi Kamara által népszerűsített elképzelés a harmadik. Ez a jelenlegi, egybiztosítós modell megerősítéséről szól. A negyedik a Fidesz javaslata, de ezt - bár bejelentették, hogy létezik - egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Néha Mikola István, a Fidesz egészségpolitikusa idézi mint pártja törvényjavaslatát, máskor mint tízpontos, leendő országgyűlési határozati javaslatot említi.

A legrészletesebben kidolgozott elképzelés, a kormány tervezete sem teszi világossá, hogy elfogadása esetén miként működik a modell, amely arra hivatott, hogy 2008-tól felváltsa a jelenlegi állami rendszert. A válaszok azokban a szabályokban lesznek, amelyek a törvény elfogadása után születhetnek meg.

A koalíciós kormány eredeti szándéka az volt, hogy erős állami szabályok által kijelölt korlátok között helyet szorít a magántőkének az egészségügyi közszolgáltatások finanszírozásában is. A szocialisták fékező hatása következtében ez a magántőke azonban a mostani javaslat szerint csak kisebbségi tulajdonosként jöhetne be.

Kérdés, hogy milyen jogokkal. Az SZDSZ szerint szinte azokkal, amelyek a főtulajdonosnak járnának, különben ugyanis nem lép be a privát tőke, s lemondhat az egészségügyi rendszer mind a racionalizálás reményéről, mind a milliárdokról. A szocialisták viszont nem akarják e ponton értelmetlenné tenni a privát tulajdonosok feletti kontrollért vívott eddigi küzdelmüket: nem adnának többletjogokat a kisebbségi tulajdonrész mellé.

Friss tőke - a parlament előtt lévő javaslat szerint - annyi kerülne a rendszerbe, amennyi a piacra lépés díjaként beszedhető. A pénztárak kisebbségi tulajdonrészét liciten értékesítené a kormány, becslések szerint ez 50-100 milliárdos bevételt hozhat az államháztartásnak. (A szocialista módosítások az összeget 100-300 milliárdra tornáznák fel.)

A kormányelképzelés és a szocialista javaslat egyaránt kiemeli, hogy megtartja a nemzeti kockázatközösséget. Vagyis az állam szabja meg, hogy mennyi járulékot lehet beszedni, cserébe meghatározza, hogy ezért milyen ellátás jár, és azt ki is kényszeríti. Ezen a szinten nem maradhat megfelelő kezelés nélkül senki, aki fizeti a biztosítását, ahogy azok a milliók sem - a nyugdíjasoktól a diákokig -, akiknek a nevében az állam teszi ezt.

A kormányjavaslat szerint a pénztárak szigorú terápiás és finanszírozási szabályokkal tarthatnák kordában a költségeket. (Mindenki oda mehetne orvoshoz, ahova a pénztári rendszer irányítja. Illetve máshová is, de azt a biztosítója nem fizetné.) Tanácsadó testület határozna arról, hogy mit tartalmaz a kötelező biztosítási járulékért járó szolgáltatási csomag. Vagyis nem a parlament döntene erről, hanem a szaktárca a pénzügyminiszterrel egyetértésben.

A pénztárak megjelenésével megszűnne a lehetőség, hogy ki-ki a privát orvosához járjon, aki azután közpénzen gyógyítja. A kijelölt betegúttól csak előzetes finanszírozói engedéllyel lehetne eltérni.

A szocialisták módosító indítványai ezekre a kulcspontokra irányulnak. Így például az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jogutódjaként erős kormányzati hivatalt tartanának meg. Az intézménynél maradna a gyógyszerek, a nagy értékű beavatkozások finanszírozása, a járulékok szétosztása, a szolgáltatók elszámolása. A pénztárak kisebbségi tulajdonosai többletjogosítványait egyetértési jogra szűkítenék. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a szolgáltatási csomagról továbbra is az Országgyűlés döntsön. A betegút szabályozását elfogadták.

A civil szervezetek és a Magyar Orvosi Kamara javaslata megtartaná az egyetlen nagy, állami biztosítóval működő rendszert, csak szervezettebbé tenné. Kérdésünkre, hogy miből fedeznék a lakosság öregedésével járó egészségügyi költségrobbanást, Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke azt felelte: nem az volt a célja a javaslatnak, hogy erre a kérdésre választ találjon.

Ez a javaslat Nemzeti Társadalmi Egészségbiztosítási Intézetté alakítaná át az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat. Ezt a kormány helyett a Nemzeti Társadalombiztosítási Önkormányzat felügyelné. Hét tagot az érdekegyeztető tanács munkaadói oldala, hetet a szakszervezeti szövetségek, további hetet az egészségügyi miniszter jelölne.

Az elképzelés a pénzügyi egyensúlyt a "hatékonyabb erőforrás-felhasználással" biztosítaná. A javaslat az egészségbiztosításról és az egészségügyi ellátásról szóló 1997-es törvényeket "igazítaná meg", illetve egészítené ki. A tervezet készítője Gilly Gyula, a Korányi András Alapítvány szakértője azt mondta: ragaszkodnak az egységes, egyszervezetű társadalombiztosítási rendszerhez. Megtartanák a szabad orvos-, illetve intézményválasztást. A szolgáltatók viszont éppen ezért versenyeznének a betegért.