Míg Finnországnak néhány kezdeményezésével sikerült magának "az EU északi dimenziója" pozíciót kivívnia, Svédország nem volt ilyen ügyes, Ausztria pedig nem tudott igazi partnereket találni, tartós szövetségeket kötni az unión belül. A politikai dimenziót elemző Paul Luif ennek is tulajdonítja, hogy Ausztria jó néhány, számára létfontosságú kérdésben alulmaradt. Egyedül volt, amikor a jobboldal kormányba emelése miatt szankciók sújtották, és ugyanígy senki sem támogatta a szomszédos atomerőmű elleni kampányát, vagy a tranzitkérdésben vívott harcát.

Gazdasági téren a sorrend a három ország között ugyanez. Finnországban a tagság elsősorban a kilencvenes években volt nagy hatással a gazdasági fellendülésre, miközben Ausztria inkább az utóbbi években szerzett előnyt, az új tagországokkal ugrásszerűen gyarapodó kereskedelmi kapcsolatai révén. E téren Ausztria vezet: exportja az új tagállamokba 14,5 százalék. (Finnország 7,8 százalék, Svédország 4,6 százalék). Ugyancsak jók az osztrák mutatók az uniós befizetések és térítések arányát tekintve. A versenyképesség tekintetében más a sorrend: itt Svédország öt hellyel került előrébb a világlistán - a negyedik helyre. Finnország őrzi hatodik helyét, Ausztria ugyan három helyet javított, de így is csak a 15. a listán.

Érdekesen alakult a három országban a lakosság véleménye az unióról. Míg a belépés előtt Ausztriában szavaztak a legtöbben a tagság mellett (66,6 százalék), ma az osztrákoknak mindössze 36 százaléka tartja az uniót "jó dolognak". A finnek véleménye is változott: a feltétlen hívek korábbi 56,9 százalékos tábora 42 százalékra zsugorodott. Ennél többen kedvelik Svédországban az uniót ma is: a lakosság 50 százaléka van jó véleménnyel, ami alig 2,3 százalékkal kisebb arány, mint az 1995-ös.