S még kimondjuk: éljen, éljen?!

Az ember bambán néz maga elé, mert most már tényleg nem hisz a fülének-szemének. Odáig jutottunk, hogy a válogatott hatodikként zárta a selejtezőket - korábban még ötödik helyezésre sem volt példa, pedig az utóbbi húsz esztendő nemzeti csapatai rogyadoztak a mind súlyosabb kudarcoktól -, és a jelen borzalmára jellemző: a csoport első három helyezettjével szemben egyetlen pontot sem sikerült szerezni.

Ebben a tekintetben hat mérkőzés, hat vereség és 2-16-os, megrázó gólkülönbség a mérleg (Görögország 0-2, 1-2; Törökország 0-1, 0-3; Norvégia 1-4, 0-4). A szerdán a Puskás stadionban a "vegyessel" is győztes, éllovas görögöktől tizenkilenc pont (!) választja el a magyar együttest, és még a kvalifikációs szakaszt a harmadik - kieső - helyen befejező norvégoktól is tizenegy...

De nem ez az igazi döbbenet.

Hanem az, hogy - hivatalos megnyilatkozások szerint - erre a garnitúrára még büszkének kellene lenni. Abban az országban, amelynek futballját a legmagasabb nemzetközi kategóriába sorolták hosszú évtizedeken át... S amelyben ma nem létezik valódi labdarúgás.

Ennélfogva képtelenség akár csak minimális versenyképességet remélni a válogatottól, elvégre hátország nélkül a legjobb esetben is csak ideig-óráig lehet valamit felmutatni. Nem gondolhatja senki komolyan, hogy ilyen NB I-gyel, valamint az ugyancsak ebben a közegben felnevelkedett, leginkább másodosztályú külföldi csapatokban játszó (nem játszó) labdarúgókkal hosszú távon bármi is elérhető. Értsd: bármi jó is, elvégre, ha semmi más, a hatodik hely megvan...

Akármilyen nagy a kizárólag erre vonatkozó igyekezet, képtelenség bebizonyítani, hogy ez a soha nem volt kimenetel véletlen, hiszen éppen ennek az ellenkezője a lényeg: a minden korábbinál katasztrofálisabb romlásból következik a példátlan pozíció. S amennyiben még ezt is diadalnak próbálják beállítani (te jóságos ég!), úgy egyenes út vezet ahhoz, hogy legközelebb már egy csapat se legyen a - nem mellesleg: egy éven belül Málta, Ciprus, Montenegró, Moldova "legjobbjaival" szemben is alulmaradó - magyar együttes mögött.

Ha hajdanán valaki azt mondja, eljön még az idő, amikor a válogatott csupán hatodik lesz selejtezőcsoportjában, hallgatósága alighanem úgy válaszol: megnyugszik a beteg... S most tényleg itt állunk az őrület határán.

Részint a helyezés, de főként a minden eddiginél nagyobb szégyent követő hagymázas dicsőítés miatt.

Lemondott posztjáról Otto Baric, az albán válogatott szövetségi kapitánya, miután az együttes Eb-selejtezőn 6-1-re kikapott Románia csapatától. Albánia 12 mérkőzésen 11 pontot ért el; ezzel a G csoport ötödik helyét szerezte meg.

Hű, de lenn vagyunk... (Juhász Roland)
Hű, de lenn vagyunk... (Juhász Roland)
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.