Jó, hogy a vasutasok megállították az országot a mellékvonalaik védelmében. Kiváló lehetőség ez mindenkinek arra, hogy végiggondolja, a MÁV százmilliárdos deficitjét szívesen, vagy ha másként nem, hát nehéz szívvel, de tovább finanszírozza-e az adóival.

Egészséges, hogy olyan csapat viszi végig a sztrájkot, amely a rendszerváltáskor 58 emberrel alakult, most meg majd' húszezer tagja van. És nem felejtik el, a vasutasbajokon kívül az így-úgy mindenkit érintő induló nyugdíjrontást sem. Ez mindenkinek módot ad arra is, hogy végiggondolja, meddig képes az ország aktív része állni a nyugdíjrendszer szorítását. Lehet, hogy erre a ciklusra már elég volt a szorongattatásból, de megeshet, hogy ha nem teszünk semmit, magunkra döntjük a házat. Lehet róla beszélni.

Azzal sincs baj, hogy a vasutasok mennek neki az egészségbiztosítás tervezett privatizációjának. Igaz, a tárgyalóiknak felhatalmazást adó munkavállalóknak félő, nincs kristálytiszta képük arról, hogy a magánbiztosítók belépése a finanszírozásba hogyan viszonyul a szolidaritási elv primátusához, a rájuk zúdított érvrendszer pedig nem nélkülözi a népbolondító elemeket, de akkor is: igazuk van, addig kell kiabálniuk, amíg valaki érthetően el nem mondja, miért is van szükség arra, amit a kormány tervez. És másnak tisztességesen azt, hogy mit kínálnak cserébe, ha továbbra is elkérik a tb-nek a több százmilliárd forintos deficit fedezetét.

Összeszámolva a tegnapi sztrájk és tüntetések által érintett, és a költségvetés hátára rámolni rendelt pénzt: eljuthatunk évi legkevesebb öt-hatszázmilliárd forintig. Szinte minden erre-arra elkölthető szabad közös pénzig. Lehet, hogy az a legjobb helyük, ahol eddig voltak. A kormányok Európa-szerte úgy gondolják, hogy tönkreteszik a jövőt, ha hagyják a kiadási szerkezetet, ahogyan tíz évvel ezelőtt volt. Mert akkor nem tudnak arra költeni, amivel egy új kihívásokat produkáló világnak válaszolnia kellene. Az emberek viszont mindenhol tiltakoznak, kiabálnak emiatt.

E tekintetben nincs jelentősége, hogy a Liga elnöke, Gaskó István tárgyalt-e a sztrájk előtt Orbán Viktorral. Mert nincs jele annak, hogy megérintette volna a Fidesz elnökének újabb, parlamenten kívüli eszközökkel ingerkedő beszólása. Az sem veszi el a kérdések súlyát, hogy viszonylag kevesen tüntettek. A Liga jól teszi, hogy behozza a politikai vitába ezeket az ügyeket.

A kérdés az, hogy jön ide az Árpád-ház zászlajának rossz emlékű csíkozása, mint tüntetési szimbólum. Mit lehet kezdeni azokkal, akik a hazát mentenék olyan kérdésektől, amelyek Európa szinte minden hazájában kemény, de nem irracionális konfliktusok tengelyében vannak? Különösen, hogy tegnap óta tudható: a kormány intézkedései ellen fel lehet lépni a politikai korrektség keretei között. Parlamenten kívüli lecke parlamentarizmusból.