Van úgy, hogy minden sikerül. Van szerető férj, feleség, jó állás, otthon. Csak egyetlen dolog hiányzik, egyre kínzóbban, egyre erősebben: a gyerek.

- Nehéz időszak volt. Minden hónapban a naptárt néztem, hőmérőztem, orvoshoz jártam - mondja az édesanya, aki a gimnázium elvégzése után ismerkedett meg későbbi férjével. Nyolc év után házasodtak össze. Ekkor már nagyon akartak egy gyereket. Mindhiába.

C. Molnár Emma egyetemi docens, pszichológus - a fiatalasszony terapeutája - szerint az, hogy az értelmiségi házaspár képtelen volt gyereket nemzeni, nem utolsósorban épp annak következménye volt, hogy az életvezetésükből - a magasabb iskolai végzettség következtében - hiányoztak a spontán elemek. Ebből pedig arra lehetett következtetni, hogy az úgynevezett "ismeretlen eredetű meddőség" áldozatai.

- Ezek az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy projektek szerint éljék az életüket. Érettségi, felsőoktatási intézmény, kollokvium, államvizsga, sok munka, előmenetel. Ebbe az ütemtervbe illeszkedik az "itt az ideje, hogy gyermekünk legyen" elvárása. De a tudatos tervezés nem kedvez a spontán teherbe esésnek.

A szakember szerint ehhez inkább "egymásba kell feledkezni". Csakhogy ezt az állapotot sokan szinte át sem merik élni - számukra a családi élet is egyfajta "projekt". A kényszeres tervezés éppúgy bénító hatású, mint ha valaki megpróbálja például a légzését vagy a pislogását kontrollálni - minden görcsössé válik. Ugyanez a tudatosság - az érzelmi és a hormonális rendszerekben - károsan érinti a nemzés képességét is.

E meddőség azért "ismeretlen", mert többször megismételt orvosi vizsgálatok során sem találnak szervi bajokat, külön-külön a férfi és a nő is nemzőképes. Azért vannak jól megismerhető, de csak nehezen föltárható okok is. C. Molnár Emma szerint tipikus például, hogy a kezelt párok úgy gondolkoznak, a kapcsolatukkal valójában semmi baj nincs, minden probléma forrása a gyerek hiánya. Mindent: hiányt, feszültséget, kielégületlenséget erre vezetnek vissza. És ezért aztán nem "a kapcsolatuk természetével foglalkoznak". Pedig sok minden megoldódna.

Az ismeretlen eredetű meddőséggel küzdő párok egy része ráadásul nem fordul pszichológushoz, inkább orvostól orvosig jár. Pedig gyakran elég lenne csak egy kis segítség: ha feloldódik az "elakadást" előidéző konfliktus, bekövetkezhet a terhesség.

Az "elakadás" okai sokrétűek - és gyakorta sokrétegűek is.

- C. Molnár Emmával beszélgetve derült ki, hogy rossz szerepben éltem, s ezért nem volt gyerekem - mondja a fiatalasszony, aki kislányként azt látta, hogy otthon az anyja hordja a nadrágot. - Ő volt a tekintély a családban: neki volt több diplomája, jobban fizető állása. Így mindig azt kellett csinálni, amit ő akart. A testvéreimmel csak azt érzékeltük, hogy alig volt otthon. És a saját kapcsolatomba is belevittem ezt a szerepet. Férfiassá váltam, egyre keményebb lettem. A hajamat rövidre vágattam. Uraltam a kapcsolatot, és ezt élveztem is. Ezért nem tudtam sokáig anyává válni. Aztán beszélgetésről beszélgetésre éreztem, hogy kezdek fölszabadulni. Komoly munka volt, de életem legjelentősebb kalandja.

A baba érkezése átalakítja a férfi és a nő kapcsolatát - így válnak családdá. A párok egyszerre vágynak is erre a felelősségteljes állapotra, és rettegnek is tőle. A vágy és a félelmek szorítása is okozhat olyan szorongást, amelynek a következménye a meddőség lehet. C. Molnár Emma szerint e bénító szorongásnak a létét bizonyítja az is, amikor egy pár úgy dönt, nem próbálkozik tovább, és az örökbefogadást választja. Szinte az első együtt töltött napok valamelyikében megfogan a saját gyermekük, pedig ők már rég azt hitték, soha nem lehet gyerekük.

- Mert föloldódott annak a feszültsége, hogy képtelenek gondos szülőkké válni - magyarázza a szakember.

A funkcionálisan meddő párok közt szép számmal akadnak olyanok is, amelyeknél a kapcsolat mély, rejtettebb rétegeiben elmosódnak a női-férfi szerepek. Ez sokszor olyan, mint ha két testvér élne együtt - egymásba kapaszkodva segítik egymást. Megesik, hogy érzelmi érettségük különböző: a férfi nagyra nőtt kamaszként él felesége mellett. Ilyenkor a gondoskodást, törődést ő kapja. A fordított helyzet is gyakori: a férfi az érett, a nő gyereklánystátuszban van mellette. A feleség folyamatosan igényli a gyöngédséget, törődést, a gyerek csak veszélyeztetné ezt a nehezen kivívott boldog állapotot.

C. Molnár Emma nem vezet statisztikát, de a hozzá járó nők jelentős része "gyógyultan" kerül ki a terápiából. De már az is komoly eredménynek számít, ha átmenetileg haladékot ad magának, nem ragaszkodik görcsösen a gyerekvállaláshoz, megszabadul a többéves szorongásától, és egyszerűen csak élvezi az újra fölfedezett párkapcsolatát. Erről egy fiatalasszony így beszélt:

- Rájöttem, hogy harmincévesen nem ébredhetek mindennap azzal, hogy na, ma vajon áldott állapotba kerülök-e. Az év nem menstruációs ciklusokból, hanem hónapokból áll. Ráadásul komoly megbízást kaptam a cégemtől, ami anyagi megbecsüléssel is jár, így örömmel, kötöttségek nélkül utazgathatunk a férjemmel. És ez most nagyon jó.

C. Molnár Emma egyetemi docens, pszichológus terápiás beszélgetés közben