A diszkrimináció szentesítése

A kötelező egészségbiztosításról és az egészségpénztárakról, valamint a kötelező egészségbiztosítással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvénytervezetet számos szervezet, köztük a Védegylet is elutasítja. Jelen írás azonban nem az elvi jelentőségű problémákkal, hanem a tervezet egyik gyakorlati jelentőségű kulcspontjával foglalkozik. A fejkvóta meghatározásával, melynek módszere alkotmányossági szempontból aggályos!

A tervezet szerint a (változatlanul az adóhatóság által beszedett) járulékokat egy központi alap osztaná szét. A szétosztás a differenciált fejkvóta elve szerint történne. Biztosításmatematikai szempontból kulcskérdés a fejkvóta meghatározásának a módja, hiszen a rendszerbe belépő pénzügyi vállalkozások számára ez dönti el, hogy az egyes biztosítottak után az állam mennyi pénzt utal át nekik.

Nos, a törvénytervezet 109. paragrafusa szerint a fejkvótát "demográfiai, földrajzi (területi), szocioökonómiai, illetve egészségi jellemzők" határozzák meg. A lakóhely figyelembevétele valójában az eddigi ráfordítások területi különbségeinek figyelembevételét jelenti! Ahogyan az előterjesztő fogalmaz: "miután az örökölt szerkezeti és igénybevételi igazságtalanságok nagyok, csak többéves ütemezett átmenettel lehet a fejkvótáknál a kiegyenlítést megoldani".

A most törvényesíteni szándékozott igazságtalanság magyarázata a létező egészségügyi rendszerünk igazságtalanságában rejlik. Ma az egy főre jutó egészségügyi kiadásokban az ország egyes régiói között több tízszázalékos eltérés mutatkozik. Éppen ott fordítunk kevesebbet egy-egy ember egészségügyi ellátására, ahol bizonyítottan betegebbek, és rövidebb ideig élnek a polgárok. A törvény előkészítőjének el kellett döntenie, lesz-e olyan bátor, hogy a magyar egészségügy egyik legnagyobb rákfenéjét, a területi egyenlőtlenséget megszüntesse. Ha a kistelepüléseken és az ország szegényebb sorsú vidékein élők szempontjából súlyos diszkriminációt egyik napról a másikra, azaz 2009. január elsejétől felszámolná, avval politikailag komoly kockázatot vállalna a fővárosban és a vidéki (orvosegyetemi) városokban. Az ott lakókat mindenképpen érzékenyen érinti, hogy a szabad szakorvos- és kórházválasztás lehetőségétől elesnek, hiszen ezzel leginkább ők élhettek. Ha emellett még azzal is szembesülnének, hogy új biztosítójuk akár 30 százalékkal kevesebbet fordíthat egészségügyi ellátásukra, az a helyzetet tovább élezné. A szakértők valószínűleg nem merték a kormányt, azon belül a lényegében csak a fővárosban és néhány nagyvárosban létező - viszont folyvást a parlamenti küszöbön billegő - SZDSZ-t kitenni annak, hogy támogatói ennek hatására esetleg nagyobb számban elpártoljanak.

A választott megoldás, a betegebb emberek negatív diszkriminációjának törvényes szentesítése azonban aligha egyeztethető össze az alkotmánnyal, hiszen egyes kistérségekben élő emberek ellátására a másutt lakókéhoz képest harmadával kevesebb pénzt fognak fordítani! Ennek analógiájára törvényben szentesíthetnénk akár azt is, hogy a roma gyermekek után "az örökölt igénybevételi igazságtalanságok" alapján jövő évtől felére csökkentik az oktatási normatívát.

A szabad demokraták eredeti, "párducmintás" változatában ez az alkotmányos probléma nem merült volna fel. A szerint ugyanis valóban országos biztosítók jöttek volna létre, amelyek a nagy számok törvényei alapján nagyjából azonos eséllyel szereztek volna maguknak XII. kerületi és borsodi kistelepülésen élő ügyfeleket, s nem lett volna értelme, hogy a fejkvótában a lakóhely szerinti különbséget tegyenek. A kompromisszumos megoldásban elvben ugyan továbbra is országos hatáskörű pénztárak jönnének létre, a területi elv érvényesítése miatt azonban a ténylegesen egy-egy megyében lakók nagy valószínűséggel ugyanahhoz a pénztárhoz fognak tartozni. (A biztosítók egyes megyékre licitálnak majd, a biztosítót nem választók pedig automatikusan a megyében működő pénztárhoz kerülnek.)

A lakóhely szerint egységes fejkvóta azonnal megszüntetné az eddigi rendszert jellemző diszkriminációt. Az előnyüket elveszítők miatt azonban ez súlyos politikai kockázattal járna. Nyilván nem véletlen, hogy a törvényt előkészítők nem találtak egyszerre politikailag és alkotmányosan is vállalható megoldást. Ilyen valószínűleg nincs is. Alighanem ez lehet az oka, hogy ezt a tervezetbe beépített, önmegsemmisítő pontot tudomásom szerint még egyetlen kritikus sem tette szóvá, pedig nehezen képzelhető el, hogy a koalíciós szakértők ezzel ne lennének kezdettől fogva tisztában. Kérdés, valóban bíznak-e abban, hogy a negatív diszkrimináció törvényesíthető, vagy inkább arról van szó, hogy már a szeptemberi koalíciós alku során letettek az egészségbiztosítás átalakításáról, s ami azóta zajlik, nem több puszta színjátéknál.

A szerző orvos, a Védegylet munkatársa

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.