Belgrád kitartott amellett, hogy az albán többségű tartomány - széles körű autonómiát élvezve ugyan, de - maradjon Szerbia része, a koszovói albánok viszont nem engedtek abból a követelésükből, hogy Koszovó váljék függetlenné.

A nemzetközi közösséget képviselő "trojka" - az Európai Unió, az Egyesült Államok és Oroszország - diplomáciai közvetítése mellett folytatott egyeztetésen a felek csak abban tudtak megállapodni, hogy a tárgyalások befejezésére szabott december 10-i határidő előtt még egyszer tárgyalóasztalhoz ülnek, mégpedig három napra, november 26. és 28. között, az ausztriai Badenben.

Amióta a NATO légi csapásai felszámolták a Milosevic-rendszer által az albán szakadárok ellen indított szerb hadjáratot, Koszovó a NATO és az ENSZ felügyelete alatt áll, bár elvben és hivatalosan még Szerbia részének számít. A koszovói lakosság 90 százalékát kitevő albánok azonban függetlenségre törekednek, és ezt az ambíciójukat megerősítette a hét végén tartott koszovói választások kimenetele, az egykori gerillavezérből politikussá vált Hasim Thaqi pártjának győzelme is.

Miután a szerbeket pártoló Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsában megakadályozta annak a javaslatnak az elfogadását, hogy Koszovó kapjon nemzetközi ellenőrzés melletti függetlenséget Szerbiától, a "trojka" közvetítésével egyeztetések kezdődtek. A "trojkának" december 10-ig kell letennie jelentését az ENSZ-főtitkár asztalára a tárgyalások végkimeneteléről.

A tárgyalások során azonban mindeddig nem sikerült feloldani az alapvető ellentétet, és az utóbbi időben a "trojka" hivatalból derűlátó diplomatái is mind többször adtak hangot azon kételyüknek, hogy végül rá tudják-e venni a feleket a megállapodásra. A koszovói albánok jottányit sem engedtek a teljes függetlenség követeléséből, a szerbek pedig csak a felkínált autonómia mértékében mentek valamelyest előre.

Ezen a brüsszeli tárgyaláson már eljutottak az úgynevezett Aland-modellig, vagyis addig, hogy a svéd lakosságú, Finnországhoz tartozó Aland-szigetek mintájára csak a kül- és a biztonságpolitika jelentené Koszovó függőségét Belgrádtól. Ez azonban nem elégítette ki az albánokat, miként másfelől az sem nyerte el a szerbek beleegyezését, hogy ezen a tárgyaláson végül is kerüljék meg a lényeget, Koszovó jogállásának meghatározását, és ehelyett "státussemleges jelleggel" állapodjanak meg Szerbia és Koszovó viszonyának néhány kulcsfontosságú gyakorlati sarokkövében.

(MTI)