A hirdető közbeír
A New York Times beszámolója szerint egy amerikai hölgy éppen anyjával chatelt az interneten a nagymama közelmúltbeli haláláról, amikor hirtelen egy popup (felnyíló ablak) reklám jelent meg a képernyőn, és az elhunyt betegségéhez kapcsolódó egészségügyi termékeket ajánlott. Az újság a Nagy Testvér-jelenség legújabb megnyilvánulásaként tálalta az esetet, sokadszor feltéve a kérdést: hol végződik az internetezési szokásainkat megfigyelők szabadsága, hol kezdődik a magánszféra sérthetetlensége.
Az internetes böngészés egyik vonzereje az anonimitás: a találatok közt megjelenő honlapok általában névtelenül látogathatók, a cégek többsége nem kér sem nevet, sem címet a belépőtől. A webes nyomon követés módszerei azonban gyorsan fejlődnek. Az adatok megadása nélkül is van lehetőség a látogató leinformálására: nemcsak az deríthető ki, melyik honlapon járt, de előbb-utóbb az is, pontosan ki szörfölt az adott honlapon. Azt pedig a kifinomult követőrendszerek már ma is tudják, hogy egy oldalon belül hová klikkel, merre húzza az egeret, mit rak a bevásárlókosárba, és mi az, amit végül megvesz.
A kereskedelmi verseny egyre élesebb, a piac egyre merészebb módszereket alkalmaz. A legtöbb felhasználó semmi kivetnivalót nem lát az online hirdetésekben: úgy gondolják, hogy ezek a célzott ajánlatok minden más megoldásnál jobban megfelelnek a vásárlói igényeknek, és a fölösleges zaklatás elmaradásáért cserébe igazán nem nagy ár, ha begyűjtenek néhány adatot a keresési szokásokról, akár észrevétlenül is.
A fenti példa viszont azt mutatja: az anonim adatgyűjtés személyiségi jogokba ütközhet. Az újdonságok egyike a személyes üzenetek (e-mail, chat) szkennelése. Meghatározott kulcsszavak folyamatos keresése: felbukkanásuk esetén célzott reklámok küldhetők a megtalált helyre. A felhasználói szándék "eltérítésének" másik, elterjedtebb módja a keresőoptimalizálás: ennek lényege, hogy javítsa a honlapok helyezését a keresők találati oldalain. (A netező legtöbbször a kereső első oldalán lévő találatok alapján indul tovább.) A legfőbb cél az első tízben szerepelni a kulcsszavas keresésekben. Ez nem csupán a kattintási kedvet növeli, de - a november eleji keresőmarketing-nap egyik előadása szerint - a minőség képzetét is nyújtja.
A honlap-optimalizálás többnyire apró és teljesen legális honlapszerkesztési fogásokat takar, amelyek részben a felhasználók szokásain alapulnak. Döntő lehet például, hogy az oldal készítői hogyan bánnak a szavakkal, a jól eltalált kulcsszavak önmagukban is sok klikkelést eredményeznek. Talán még lényegesebb, hogy a keresett kulcsszavak hangsúlyos helyeken szerepeljenek (a legjobb, ha a weboldal címe is tartalmaz valamilyen kereshető fogalmat). Fontosak a honlapokon lévő szövegek címei és alcímei, meg az első pár mondat, mert megjelenik a keresők találati oldalain.
A találati listán belüli helyezés illegális eszközökkel (például "kattintóprogramokkal") is befolyásolható, ezt azonban a keresőoldalak üzemeltetői - ha észreveszik - a saját eszközeikkel szigorúan büntetik: a Google például hosszú időre "letiltotta" az egyik német autógyár kattintásgeneráló honlapját.
A keresők és a keresések manipulálása társadalmi szinten is aggodalmat szül. Nem mindenkiben: a fiatalokat kevésbé érdekli az adatgyűjtés (elemzők szerint csak azért, mert nincsenek tisztában vele, milyen információkat is gyűjtenek róluk). Amerikai fogyasztóvédők szerint meg kell teremteni a lehetőséget - akár a böngészők beállításaiban -, hogy a felhasználók letilthassák a szörfölési szokásaikat követő programok működését. Csakhogy ez azzal járhat, hogy még több, ráadásul nem célzott reklámot fognak kapni. A keresőprogramok manipulálása ellen eddig a reklámszakma lépett fel a legkeményebben. A trükkök kiiktatása másoknak is érdekük: a keresések eltérítése gyengíti az internetes üzletkötés hitelét és a világhálóba vetett bizalmat, amin nálunk amúgy is volna mit javítani.
Automata testvér
A New York Times is Nagy Testvér-jelenségként kezelte a chateléskor beugró hirdetés esetét. Mindamellett érdemes leszögezni: nem arról van szó, hogy lehallgatnák ("leolvasnák") az éppen folyó kommunikációt. A szoftver előre beállított kifejezések után kutatva pásztázza a világhálón zajló levelezést. Ha talál egyet, anélkül küldi a hirdetést, hogy bármilyen fogalma volna, milyen összefüggésben írták le a kulcsszót.
