Nem a kilókon múlik a boldogság
Túry Ferenc pszichiáter igen gyakran találkozik olyan nőkkel, akik elégedetlenek önmagukkal, és ez különböző étkezési zavarokhoz vezet náluk. A fiatalabbaknál az anorexia nervosa és a bulímia a gyakori betegség. Azok a pszichés bajok, amelyeknél a betegek saját magukról alkotott képe téves, akkor is azt hiszik, hogy kövérek, ha már csontig soványodtak. Ezek a betegségek a középkorú és idősebb nőknél nagyon ritkák. De van helyettük bőven más baj.
Ez a korosztály is küszködik a kilókkal. Hol okkal, hol ok nélkül. Hol egészségesen, hol betegesen. Súlyproblémáik ugyanis főleg társadalmilag gerjesztett elvárásból adódnak, hiszen a 45 éven felüli nők értelemszerúen több súlyfelesleggel rendelkeznek, mint fiatalabb társaik.
A nők családanyák, és dolgoznak is, egyre keményebb feltételek között. És mindeközben meg kell őrizniük magukat csinosnak, fiatalosnak, mert ha eltérnek a társadalom által eléjük állított ideáloktól, könnyen elveszíthetik az állásukat vagy a párjukat. Legalábbis tartanak ettől, és így a külső kényszerek hatására egyre inkább igyekeznek megfelelni az irreális eszményeknek.
Egy ausztrál vizsgálat szerint kétszázezer nő között csak egyetlenegy olyan akad, akinek a méretei megfelelnek azoknak az idomoknak, amilyenekkel az agyonreklámozott modellek rendelkeznek - s akik kegyetlen fogyókúrákkal, gyakran drogokkal tartják magukat olyan állapotban, mint amilyenné - a reklámok sugalmazásai szerint a többi nőnek is alakulnia kellene.
Mivel ezeknek az ideáloknak legtöbben nem felelnek meg, elégedetlenek magukkal, és különböző küzdelmekbe bocsátkoznak.
Túry Ferenc tapasztalatai szerint a középkorú nők leggyakoribb gondja a valódi elhízás. Létezik egy kifejezés, a bánatzsír vagy bánatháj, amely gyakori következménye a szorongásnak, depressziónak, és az ezek nyomán kialakuló kényszeres evésnek. Kimutatták, hogy a szénhidrátdús élelmiszereknek van némi szorongáscsökkentő hatásuk. A csokoládéról köztudott, hogy úgynevezett boldogsághormon, endorfintermelő képessége van. A Magyar Édességgyártók Szövetsége felmérése szerint a csokoládét fogyasztók 77 százaléka tisztában van ezzel a jelenséggel. De nem kell tudományos ismeret hozzá, sok nő anélkül is, ha gondja-baja van, könnyedén megeszik egy tábla csokoládét egy ültő helyében. Az egyik tipikus betegség, amely a középkorú és idősebb nőkre jellemző, a túlevéses zavar vagy kényszerevés, amely hasonló a bulímiához. Csak ennél a beteg anélkül eszik rengeteget, hogy önmagát hánytatná. Az elhízottak egyharmadára jellemző ez a baj. Aztán jön a bűntudat, a mérleggel való csatározás, és újabb harc a kilókkal.
Ennek beteges módjai is vannak. Egészen új jelenség az ortorexia nervosa, amely az egészséges táplálkozási divathullám elfajulásaként jelent meg. Ez az az eset, amikor már kényszeresen keresik a betegek az egészséges ételeket. Órákat töltenek azzal, hogy a megfelelő helyszínekről a legalkalmasabbnak vélt táplálékokat gyűjtsék be, és kínos igyekezettel vizsgálnak meg mindent, amit megesznek.
Az önbecsülés hiányát jelzi gyakran az is, amikor a testedzést viszi valaki túlzásba, mert elégedetlen önmagával. Gyakran ebbe a hibába beleesnek olyan nők is, akik amúgy csinosak, egészségesek, csak éppen nem olyanok, mint a csontsovány manökenek.
Dudás Kata pszichológus, akinek a páciensei között sűrűn vannak étkezési és önértékelési zavarokkal küzdő nők, arra a következtetésre jutott, hogy kétféle túlsúly van: az esztétikai és a valós túlsúly. A kettő között nagy a különbség, de mindkettőre jellemző, hogy szenvednek tőle a nők, és elégedetlenek magukkal. Esztétikai túlsúlynak tekinti azt, ha valaki 5-10 kilóval több az egészségesnek számító testsúlyához képest, és ennek a leadásáért kényszeresen küzd. Ez igen gyakori a magányos nők körében, akik az igazi bajok helyett a külsejüket okolják a magányért. Azt képzelik, ha azt a pár fölösleges kilót sikerülne leadniuk, minden rendbe jönne az életükben. A valódi túlsúlyosak azok, akiknek több mint tíz kiló a feleslegük. Rájuk viszont inkább az jellemző, hogy igyekeznek bagatellizálni azt a pár kilót, és valamilyen kifogással halogatják a fogyókúrát.
A szakértőknek határozottan az a véleményük, hogy az a társadalmi igény, amit a reklámok sugallnak, egészségtelen. A nőknek 45 éven túl sem ezeket az ideálokat kell követniük, hanem arra kell törekedniük, hogy megőrizzék vagy visszaszerezzék jogos önbecsülésüket. Ezt egyébként egy nemrégiben végzett felmérés is alátámasztja. Az egyik legnagyobb kozmetikai világcég a 45 éven túli nőkről készített vizsgálata szerint a nők 91 százaléka úgy gondolja: elérkezett az ideje, hogy a társadalom megváltoztassa az eddigi előítéleteit a nőkkel és az idősödéssel kapcsolatban. 87 százalékuk túl fiatalnak érzi magát ahhoz, hogy öregnek tartsák.
