Visszavesznek a menedzserek
Mit követelnek az alkalmazók, illetve a tulajdonosok a cég felső vezetőitől, mit várnak el saját maguktól a menedzserek, milyen áldozatokat kell hozniuk karrierjük érdekében, van-e esélyük a munka és magánélet egyensúlyának megteremtésére - a Neumann&Partners nemzetközi vezetői tanácsadói cég ezt ötévente feltérképezi az "érdekeltségi körébe" tartozó országokban. Idén elsőnek a magyarországi felmérés készült el. Ennek során 650 megkérdezett vezetőből 250-en adtak választ, ami igen jó aránynak tekinthető - szögezte le Bereczky Katalin, a Neumann ügyvezető partnere. A felmérésben részt vevők közel felének kora 30-40 év között volt, harmadát pedig 41-50 évesek korosztálya tette ki. Nemzetközi összehasonlításban - a korábbi felmérések alapján - a magyar menedzserek leterheltsége megegyezik az európai átlaggal.
A jó fizetésért sokat kell dolgozni, legalábbis a vezetők napi, heti vagy éppen éves munkaidő-beosztásából ez derül ki, még akkor is, ha a legfrissebb vizsgálat valamivel kedvezőbb képet mutat az öt évvel korábbinál. A vezetők harmada napi 10-12 órát dolgozik - öt éve ez az arány még ötven százalék volt - és hét százalék adta azt a választ, hogy "csak" napi nyolc órát tölt a munkahelyén. Megszaporodott azok száma, akik nyolc-tíz óra alatt elvégzik a munkájukat.
- Egy adatból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni - állapítja meg Bereczky, de azért figyelemreméltónak tartja azt, hogy a válaszolók közül nagyon sokan már öt évvel ezelőtt is vezetői pozícióban voltak. Ez ugyanis arra utal, hogy rövidebb munkaidőben is lehet jól teljesíteni, meg lehet őrizni a beosztást.
A legtöbb vezető munkaidejét ráadásul jócskán meghoszszabbítja az utazás: több mint kétharmaduktól napi egy-két órát vesz el, hogy eljusson munkahelyére, tizenöt százalékuktól ennél is többet. Annyira tehát rugalmasak a menedzserek, hogy napi több órát szánjanak a közlekedésre, annyira azonban még nem, hogy inkább közelebb költözzenek a munkahelyükhöz - állapították meg a felmérést elemzők. Tegyük ehhez hozzá, a mobilitást nemcsak a hazai lakásviszonyok gátolhatják, olykor a vezető házastársának foglalkozása vagy gyerekeinek iskolája szab gátat a rugalmasságnak.
Már amennyi időt egy-egy menedzser persze a családjával tölthet, hiszen a munkaidő és utazás mellett a hivatalos programok is "beleszólnak" a magánéletbe. A megkérdezettek több mint harmada hetente legalább egyszer vesz részt hivatalból valamilyen eseményen és ötven százalékuk havonta egy-két alkalommal. A hétvégekre és a szabadságok idejére sem mondható el az, hogy a menedzserek megengednék maguknak a felhőtlen kikapcsolódás örömét. Harmaduk havi egy-két alkalommal dolgozik a hétvégén is, több mint tizedük pedig rendszeresen. Nyolcvan százalékuk a beosztottaktól is elvárja, hogy a szabadidejükben megtalálhatók legyenek, és alig ötödük mondta azt, hogy munkatársaival csak munkaidő alatt tart kapcsolatot. A vezetők többségének mentségére legyen mondva, "mindössze" ötödük várja el a beosztottól a szabadsága alatti elérhetőséget.
A folyamatos készenlét megkövetelése feltehetően annak a számlájára írható, hogy a vezetők nem igazán látják be, a jó teljesítményhez az időnkénti feltöltődés is hozzá tartozik. 52 százalékuk évente legföljebb kéthétnyi szabadságot engedélyez magának, harmaduk ezt is két részletben. A teljes szabadságát a megkérdezettek 35 százaléka veszi ki, ez egyébként - a vizsgálat összegzésének megfogalmazása szerint - "örvendetes" fejlődés az öt évvel ezelőtti 25 százalékhoz viszonyítva.
A szabadság azonban korántsem jelent teljes pihenést, legalábbis a túlnyomó többség számára. A megkérdezettek mindössze 3,5 százaléka mondta azt, hogy teljesen el tud szakadni a munkahelyi ügyektől és semmiféle kapcsolatot nem tart munkatársaival ez idő alatt. Majd 40 százalék viszont úgy tölti szabadságát, mintha ügyeletes lenne, bármikor elérhető. A lojalitás fokát mutatja, hogy gyakorlatilag mindegyik megkérdezett hajlandó megszakítani a szabadságát, ha erre szükség mutatkozik: ötödük minden teketória nélkül, és 77 százalékuk pedig akkor, ha más megoldást nem sikerül találnia.
Elképzelhetjük, milyen volt a helyzet öt évvel ezelőtt, ha a vizsgálatnak az a végkövetkeztetése, hogy a vezetők most nagyobb súlyt helyeznek a munka-magánélet összehangolására, mint korábban. Most ugyanis a megkérdezettek "alig" négytizede válaszolta - vagy ismerte be -, hogy munkahelyét időnként előnyben részesíti a magánéletével, a családjával szemben.
Mintha saját egészségükre is tudatosabban figyelnének a menedzserek, jóval többen járnak el orvosi ellenőrzésre, mint fél évtizede, és ez feltehetően nemcsak a kötelező szűrővizsgálatokon való részvételnek köszönhető. A hosszú munkanapok és munkás hétvégék mellett a vezetők 76 százaléka azért szabadidős programra is szakít időt. Igaz, úgy háromnegyedük - részben vagy kizárólag - a családi együttlétet értette ezen. A menedzserek számára a kikapcsolódás többnyire bekapcsolódás valamilyen másik aktív tevékenységbe - legyen ez sport vagy kultúra. Mindössze három és fél százalék válaszolta, hogy szabadidejét "édes semmittevéssel" tölti.
