Új stratégiát kellett meghatározni Magyarországon is, gyökeresen más filozófiával, melynek lényege az, hogy már keletkezése előtt gondolunk a hulladékra. Igyekszünk megakadályozni létrejöttét s minimalizálni a környezetet terhelő hatásait. Az EU-országok sokszínű, de azonos elvekre épülő gyakorlatát akarjuk követni." Így szólott Persányi Miklós miniszter írott malasztja e lap hasábjain 2003. október 9-én.

Valóban óriási bizniszről van szó: az ISPA-program keretében tizenkét beruházási projektünk kapott brüsszeli jóváhagyást, ötöt pedig a kohéziós alapból támogat az EU. Ez összesen több mint 100 milliárd forintot jelent. De nem pusztán lerakók építéséről van szó: egy-egy térségi program kapcsán rekultiválni kell a régi szeméttelepeket, biztosítani a szelektív gyűjtés és újrahasznosítás teljes infrastruktúráját. Csak a maradék hulladéknak lehet lerakót építeni, s azt is csak maximális műszaki biztonsággal. Fontos, hogy az ISPA-beruházásokra kizárólag önkormányzati társulások pályázhatnak, veszélyeshulladék-lerakó és égetőmű építését pedig az EU sem a strukturális, sem a kohéziós alapokból nem támogatja.

Meg is indult az öldöklő verseny a legnagyobb falatért: a Pest megye északkeleti részének másfél millió köbméternyi szemetét befogadó lerakó megépítésének lehetőségéért, s persze a hozzá járó három-milliárd forint ISPA-támogatásért. Először kilenc település (Csomád, Galgamácsa, Püspökszilágy, Sződ, Váckisújfalu, Váchartyán, Vácegres, Vácrátót, Vácduka) alapította meg a Kelet-Pest Megyei Környezetvédelmi Önkormányzati Társulást, és a 6,6 milliárd forintba kerülő beruházáshoz - a környezetvédelmi tárca közreműködésével - ISPA-pályázatot nyújtottak be 2001-ben. El is nyerték a hárommilliárd forintot. De közbeszólt az uniós jogharmonizáció, melynek során meg kellett hozni a 20/2001. (II. 14.) kormányrendeletet, mely ilyen beruházások esetében - különös tekintettel a vízbázisok védelmére - hatásvizsgálatot ír elő, azonfelül népszavazást is, mivel senkit nem lehet kötelezni arra, hogy helyet adjon egy olyan szeméttelepnek, amelyre egy egész régióból érkezne hulladék.

A bizniszben érintett osztrák és francia cégek igyekeztek megpuhítani a települések polgármestereit, azok meg a lakosságot, ám mindhiába. 2002 májusában a püspökszilágyiak népszavazáson utasították el a lerakó befogadását, de addigra már tiltakozott Rád, Penc és Kisnémedi lakossága is. 2003 márciusában Sződön is elutasító döntés született; augusztusban Kosd, szeptemberben Kartal, novemberben a Nógrád megyei Keszeg, decemberben újabb két Pest megyei település, Valkó és Verseg lakói mondtak nemet. A Nógrád megyei fiaskó kapcsán ébredt fel a 2001 óta önkormányzati társulásban működtetett nógrádmarcali lerakó ügyvezető igazgatója, Gyenes Szilárd. "Ha nincs helyszín, nincs pénz sem" miniszteri felszólításnak engedelmeskedve "alternatív" javaslatával olyan hatékonyan lobbizott a régió polgármestereinél, az osztrák befektetői társaságnál és magánál Persányi Miklósnál is, hogy 2004 novemberére létrehozták az Északkelet-Pest Megyei és Nógrád Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Önkormányzati Társulást. Az összesen 107 település társulásának sikerült is megcsípnie az üzletet. Az új elképzelés szerint nem épül új lerakó, hanem a már meglévő ökör-völgyi és nógrádmarcali szeméttelepeket bővítik, közben pedig több kisebb kezelőtelepet létesítenek. Erre az "alternatív megoldásra" két okból volt szükség: egyrészt így lehetett kibújni a környezeti hatásvizsgálat és a népszavazás kötelezettségei alól, ugyanis a már meglévő telepekre a kormányrendeletnek nincs visszamenőleges joghatálya; másfelől így lehetett kijátszani az ISPA-pályázatot és beiktatni a beruházásba a veszélyeshulladék-lerakó és az égetőmű megépítését, amit ugye az EU nem finanszíroz! Ezzel a "gyökeresen más filozófiával" sikerült beáldozni a magyar gulyás-kapitalizmus oltárán az "EU-országok sokszínű, de azonos elvekre épülő gyakorlatát".

Hogy az ökör-völgyi népek anno mit szóltak az ottani szeméttelep megépítéséhez, nem tudjuk, viszont a nógrádmarcali "hagyományos művelésű" szeméttelepre már 1999 óta fújnak a jó palócok. Főként azért, mert a Cserhát Tájvédelmi Körzettől 15 km-re lévő forrásvidék és természetes vízgyűjtő terület kellős közepére tervezték, persze környezeti hatásvizsgálat nélkül,
fittyet hányva a lakosság tiltakozására. Márpedig a nógrádmarcali és a szügyi portákon fúrt kutak vannak, a népek abból veszik a vizet a háztartásukhoz, meg azzal locsolják a kertjeiket is, melyekben piaci és családi fogyasztásra zöldséget és gyümölcsöt termesztenek. Ergo: az itt élők megélhetése és életminősége saját vízbázisuktól függ.

A 2000-ben megtartott lakossági fórumon Gyenes úr azzal nyugtatta őket, hogy az ország legkorszerűbb szeméttelepét fogják megépíteni. Egyrészt világszínvonalú fóliával fedik be a mesterségesen kialakított katlant; másrészt a szemétből keletkezett szennyvizet visszapermetezik a szemétre, ami növeli a tömörítés intenzitását és minimalizálja a tűzveszélyt. Ez a technológia az országban egyedülálló, tehát nem kell félni attól, hogy a "csurgalékvíz" elszennyezi a felszín alatti vizeket, állandó környezeti és egészségi kockázatokat indukálva.

Az építkezés földmunkái során úgy beindították a Berekalji-vízgyűjtő talaját, hogy a szerves anyagok bomláshője alulról fűti a fóliát, miközben felülről négyzetméterenként tízezer tonna súlyú szemét nehezedik rá, amit folyamatosan savas kémhatású szennyvízzel locsolnak. Ezzel az országban egyedülálló technológiával olyan kémiai reakciót váltottak ki, hogy 2005-ben bekövetkezett az öngyulladás. A felszínen ugyan eloltották a tüzet, de a mélyben megmaradtak a savas tűzgócok, melyek a természet és az egyedülálló technológia által már amúgy is megdolgozott fóliát világszínvonalú tésztaszűrővé nemesítették, és a lyukakon keresztül folyamatosan szivárog a csurgalékvíz. 2006 nyarára a talajvizekben százszorosára nőtt a rákkeltő anyagok koncentrációja, ami már kritikus határt jelent. 2007 nyarára a szennyezés megjelent a felszíni vizekben is: a Leányka-forrás vizében 11,9-szeresére, a Dézsa-patakban 23-szorosára emelkedett a csurgalékvíz okozta szennyezés. Tehát, ha a kritikus szennyezést nem szüntetik meg, és a jelenlegi telepet az ISPA-beruházás révén háromszorosára bővítik, akkor a szennyezés hatványozottan jelentkezik majd, ennek következtében a szennyezett talajvizek 2017-re elérhetik a Dejtári-vízbázist, ami 30 ezer ember ivóvízellátását biztosítja. A veszélyt tovább fokozza, hogy a szennyezett felszíni vizek a Feketevíz-patakba folynak, ami így nyílt szennycsatornaként torkollik az Ipoly folyóba. A szenynyezés tényéről, fokáról és veszélyeiről pontos tudomása van Fodor Gábor zöldminiszternek és a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség (KKF) igazgatójának, Szabó Zoltánnak. A zöldhatóság az egy év alatt felhalmozódott levelezést akkurátusan iktatta is. A tények ellenére, nyilván az "új stratégia" jegyében a KKF 2007. szeptember 27-én mégis kiadta Nógrádmarcalra az építési engedélyt, a vonatkozó határozat kelte pedig október 27-e.

A területileg illetékes zöldeknek 30 napjuk maradt a fellebbezésre. A KVM-ben azonban nem tartanak attól, hogy a zöldek beleköpnének a levesbe. A civil szervezeteknek az ISPA-pályázat benyújtásához szükséges támogatói nyilatkozatait már 2004-ben csatolták, amit Persányiék úgy értek el, hogy zöldpályázatok formájában több millió forinttal támogatták az érintett civileket. Két egyesület esetében még egyszerűbben ment az ügyintézés: mindkettő elnöke Gyenes úr, akit "alternatív" ötletéért azzal jutalmaztak, hogy kinevezték őt az ISPA-beruházás programmenedzserévé, így a vonatkozó nyilatkozatok csatolásával önmagát támogatta.

Van még egy környezetvédő civil szervezet. Ők derítették ki a szennyezés tényét, ők leveleztek az illetékesekkel, ők hozták nyilvánosságra a kockázati tényezőket az azokat kivédő kompromisszumos szakmai javaslataikkal együtt (cseke.cjb.hu). Labdába rúgni azonban ők sem tudnak, mivel hónapok óta "fektetik" a bírósági bejegyzésüket, anélkül viszont nem lehet legális jogi lépéseket tenni. Az egyesület elnöke jelenleg kíváncsian várja, hogy a bírósági végzés kelte megegyezik-e majd a fellebbezési határidő lejártának a dátumával.