Ennek eléréséhez Finnországban nem volt szükség kvótára sem, amely biztosítja a nők képviseletét, mert fokozatosan emelkedett a nők aránya a politikai életben. Ez azonban majdhogynem kivételes: a legtöbb olyan országban, ahol a parlamenti képviselők fele-harmada nő, a választási törvény vagy a pártok belső szabályzata tartalmazza a női kvótára vonatkozó szabályokat.

Annak ellenére, hogy hazájában erre nem volt szükség, Mari Kiviniemi, Finnország közigazgatási és önkormányzati minisztere egyetért a női kvóta bevezetésével. - Minden országban szükség van rá abban az időszakban, míg a nők elérik a politikai egyenlőséget - mondta Népszabadságnak a miniszter, aki részt vett a hónap elején a budapesti finn nagykövetségen rendezett, a női egyenjogúsággal és a nők társadalmi befolyásával foglalkozó szemináriumon.

A nők politikai szerepvállalása azonban nem szüntette meg a nők és a férfiak közti esélyegyenlőséget Finnországban: gondot okoz a nemek közti jövedelemkülönbség, a nők alulreprezentáltsága a helyi politikai életben és a magánvállalatok menedzsmentjében, és az, hogy női és férfi területekre különülnek el a szakmák. A politikán belül is kialakultak "női" területek, mint például a szociális és egészségügyi ágazatok. Ezért 1995-ben a skandináv országban is bevezettek kvótát, mely előírja, hogy minden kormánybizottságban, tanácsadó testületben, munkacsoportban és önkormányzati szervben mindkét nemnek legalább 40 százalékban kell képviseltetnie magát.

A nők megjelenése a politikai színtéren nem szünteti meg tehát varázsütésre a nemek közti egyenlőtlenséget. Elősegíti azonban a változásokat, és hosszú távon érezhető a hatása. - A nők politikai szerepvállalása új témákat hozott előtérbe Finnországban: segítették a jóléti állami felépítését és a családtámogatás rendszerének kialakítását - mondta Kiviniemi.

A nők jelenléte a politikában Ruandában is hozott változásokat, például sikerült eltöröltetniük azt a törvényt, amely megtiltotta, hogy a nők földet örököljenek. A hárommilliós afrikai országban a közel nyolcszázezer áldozatot követelő népirtás után az első választásokon, 2003-ban olyan sok nő került be a parlamentbe, hogy arányuk az egész világon a legmagasabb.

A háború tépázta afrikai országban azért ül több nő a parlamentben, mint az esélyegyenlőségi kérdésekben éltanuló skandináv országokban, mert az újjáépítésben és az állam újjászervezésében mindenkinél nagyobb erővel vettek részt a nőszervezetek. Olyan sikeresen képviselték érdekeiket, hogy az új alkotmány 24 helyet tart fenn a nőknek a 80 fős alsóházban. A ruandai társadalom azonban még mindig patriarchális, ráadásul egy párt uralja a politikai életet, a parlamentnek ezért nincs nagy mozgástere. A képviselőnők azonban a maguk eszközeivel próbálnak segíteni nőtársaikon. Egyikük például szamarakat igyekszik szerezni szülőfalujának, hogy az asszonyoknak ne kelljen többé a fejükön vinni a vizet a kútból. Ez ugyanis, akármenynyire is látványos és népszerű fotótéma, fájdalmas és nehéz munka.

A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum) nevű, genfi székhelyű nemzetközi civil szervezet néhány hete publikált jelentése szerint a nemek közti esélyegyenlőség az egyes országok jólétével is összefügg: ahol jobban kihasználják a nők tehetségét, ott jobb a gazdaság teljesítménye is. Ez különösen igaz lehet a tudásalapú társadalmak esetében, ahol a nők magasabb foglalkoztatottsága enyhítheti a fejlett országok elöregedésből és az egyre növekvő nyugdíjterhekből származó gondjait is.

Mari Kiviniemi