A mai technológiával elérhető leggyorsabb sebesség eléréséhez ugyanis beruházások is szükségesek. Nem csak a szolgáltatók részéről, akik gyors ütemben fejlesztik a hálózatukat, s így immár több mint 100 olyan település van, ahol valamelyik szolgáltató gyors internethálózata elérhető, ám több tucat városban elérjük mindhárom operátor hálózatát. A mobil széles sáv igénybevételéhez azonban az ügyfélnek is invesztálnia kell, ha csak nem rendelkezik a legújabb készülékek valamelyikével. A 3,6 és a 7,2 megabit/másodperces sebességű mobilinternet ugyanis csak az úgynevezett HSDPA kompatibilis telefonokkal, vagy adatkártyákkal vehető igénybe - a mozaikszó első három betűje a gyors letöltésre utal (high speed downlink packet access). Noha a számítógépekhez csatlakoztatható adatkártyákat vagy USB modemeket a szolgáltatók szinte, vagy teljesen ingyen adják, hűségnyilatkozatért cserébe, a telefonálásra is jó, HSDPA kompatibilis készülékek viszont komoly összegekbe kerülnek.

Csakhogy az adott területen elérhető sebességről senki nem tud teljesen biztosan nyilatkozni, csak az, aki már az adott helyen lemérte, mit tud a hálózat. A HSDPA-hálózatok ugyanis háromféle sebességre képesek, attól függően, hogy milyen messze vagyunk az adott adótoronytól vagy épp attól, hogy milyen sebességre van felkészítve a hálózat. Lehet 1,8 és 3,6; egyes területeken pedig 7,2 megabit másodpercenként. Utóbbi kettő semmivel sem lassabb, mint mondjuk az otthoni ADSL. Ha nem elérhető a HSDPA, akkor még mindig lehet egy területen "mezei" 3G, tehát körülbelül 384 kilobit másodpercenként - három éve még szinte minden otthoni elérésnek ez volt az alapsebessége. Ahol 3G sincs, ott pedig még mindig lehet úgynevezett EDGE, amely még jó ugyan internetezésre, de már sokkal lassúbb, sebessége inkább az egykori modemes eléréséhez hasonlító. Ahol ez sincs, ott gyakorlatilag lehetetlen az adatátvitel, igaz, ilyen terület már kevés van az országban. Ezek a technikai részletek azért fontosak, mert a készülékek ezeknek a mozaikszavaknak a használatával jelzik, hogy hol milyen sebességgel képesek adatot továbbítani. Az EDGE esetén a kijelzőn, típustól függően egy E betű, vagy a 2,5G jelenik meg, a 3G ugyebár egyértelmű, a HSDPA-t pedig H betűvel, vagy 3,5G jelzéssel jelölik a készülékek. A szolgáltatók honlapján rendszeresen frissítik a lefedettségi térképet, ezt érdemes tanulmányozni, mielőtt az ember szerződést köt. "Budapesten és az agglomerációban, valamint a nagyobb városokban indultunk elsőként, de azóta már számos kisebb településen is ott vagyunk. Volt már példa sokszor arra, hogy egy rendezvény, kiállítás kapcsán érkezett igény, nagyon gyorsan tudtunk reagálni. Amióta elsőként elindítottuk, 2006 tavaszán a szolgáltatást, a honlapon közzétesszük a lefedettségi térképet, városlistával kiegészítve, de az ügyfélszolgálat is ad tájékoztatást" - mondta lapunknak a T-Mobile illetékese. Komoly félreértésekre adhat okot az is, hogy a "mobil széles sáv" kifejezés jelentése szolgáltatónként változik, s a lefedettségi térképeken csak apró betűs információ, hogy az valójában milyen hálózat. Van cég, amely már az előbb említett EDGE-t is széles sávnak hívja, míg mások a 3G/HSDPA-rendszert keresztelték erre, márpedig a kettő között igen komoly sebességbéli különbség van, sőt, még a 3G és a HSDPA között is. S igaz, ami igaz, ha a mobil széles sávot a vonalas eléréshez hasonlítjuk, akkor az EDGE még jóindulattal sem nevezhető annak.

"Azt is figyelni kell, hogy a szolgáltató kültéri vagy beltéri lefedettséget ad-e meg a térképeken, mivel általában épületen belül használjuk a netet, viszont a kültéri lefedettségi térkép sokkal jobban mutat" - mutat rá még egy fontos pontra Dén Mátyás a mobilportál főszerkesztője. A Vodafone honlapján utcák szerint lehet keresni, a rendszer az alapján nagy biztonsággal megmondja, elérhető-e az adott helyen a széles sávú adatátvitel. Ami viszont teljesen egyértelmű, az az ár. A tavaly ilyenkori helyzethez képest a hozzáférés ára harmadára, negyedére csökkent, ötezer forintét már szinte korlátlan adatforgalom vásárolható meg, de háromezerért kínálnak olyan "adatforgalmi korlátos" csomagot is, amelyet egy átlag felhasználó szinte nem tud túllépni. Nem véletlen, hogy például a T-Mobile több mint 12 ezer laptopot és adatkártyát értékesített csomagban, természetesen netelőfizetéssel együtt.

Az árak csak kiragadott példák a szolgáltatók tarifatáblázatából. Pontosan és részletesen az interneten tájékozódhat, mivel az akciók szinte napról napra változnak.