Jichak Rabin halálának tizenkettedik évfordulóján megrendezték az ilyenkor szokásos felvonulást a tel-avivi Rabin téren, ahol 1995. november 4-én a miniszterelnököt lelőtték. Jigal Amir, a merénylet elkövetője sajátos módon tette emlékezetessé az évfordulót: a börtönben rendezte meg nemrég született kisfiának körülmetélési szertartását.

A Times of London beszámol róla, hogy korántsem ez az első bizarr esemény, amely Amir életfogytiglani börtönbüntetését övezi. Amir a börtönben megnősült. Egy férjezett, négy gyerekes orosz bevándorló nőt vett feleségül, akit korábban csak futólag ismert. Az esküvő is szokatlan volt: a bíróság nem engedélyezte, hogy a pár egybekeljen, ezért Amir apját hatalmazta meg, hogy helyette részt vegyen a ceremónián, és nevében az ara ujjára húzza a gyűrűt – ezt az ortodox zsidó vallási törvények tehetővé teszik. Az állam viszont nem tekintette érvényesnek a házasságkötést, és ezért nem engedélyezték a meghitt együttlétet, amelyet a börtönbüntetésüket töltő házas embereknek rendszerint lehetővé szoktak tenni. Ezért Amirnak a börtönből kicsempészett spermájával próbálták mesterségesen megtermékenyíteni a nejét. Később a bíróság érvényesnek nyilvánította a házasságot, és ennek nyomán Larissza a hagyományos módon eshetett teherbe.

Jigal Amir bátyja szerint nem véletlen, hogy a körülmetélésre éppen november 4-én kerítettek sort: „Jigal szövetséget kötött Izrael népével, és feláldozta lelkét, hogy megvédjen minket az Oslói Egyezménytől és Rabintól. És ez a szerződés ma is hatályban van.”

A jelek szerint sokan egyetértenek Jigal Amir bátyjával. A Beitar Jeruzsálem labdarúgócsapat éppen a Rabin elleni merénylet évfordulóján vívott mérkőzést a Maccabi Haifával, és a fővárosi csapat szurkolói a kezdőrúgás előtti rövid gyászszünetet Jigal Amir éltetésével zavarták meg. A klub vezetése elhatárolódott az esettől, Ehud Olmert miniszterelnök, aki civilben maga is a Beitar szurkolója, tűrhetetlennek és gyalázatosnak minősítette a drukkerek kiáltozását.

A Haaretz „Jigal Amir ezer fia” címmel szerkesztőségi cikket szentelt az esetnek. Eszerint a Beitar-drukkerek viselkedése az izraeli társdalom egy súlyos problémájára világít rá. Arra, hogy a rabini politikát, a palesztinokkal történő kiegyezés politikáját ma sokan elutasítják. Felmérések szerint a vallásos izraeliek 38 százaléka hősnek tekinti Jigal Amirt.

Hogy ez hány embert jelenthet? Félmilliónál biztosan többet (a lakosság háromnegyede zsidó, de a vallást egyharmaduk sem gyakorolja).