Ám kampánykörökben "ejtve" van már, hogy az első három helyezettel szemben eddig (öt mérkőzésen) egyetlen pontot sem sikerült szerezni, s ez még akkor is igaz, ha Isztambulban súlyos méltánytalanságot szenvedett el a "hivatásos" aládolgozóknál összehasonlíthatatlanul mértéktartóbb garnitúra, Várhidi Péter szakvezető és csapata. (A kiszolgáló személyzet őszinteségére jellemző: a nyáron még elzavarták volna a szövetségi kapitányt...) A legnagyobb felhajtást most a körül csapják, hogy a válogatott feljött a világranglista 48. helyére, nem csupán azt feledve - s főként feledtetni próbálva -, hogy valaha ebben az országban egyszerűen nem ismertek volna efféle pozíciót, hanem azt is, hogy előfordult már ilyesmi a közelmúltban is. Bicskei Bertalan második kapitánysága idején, 1998 őszén a 45. helyet foglalta el az együttes a FIFA rangsorában, aztán a 2000-es Eb selejtezőit úgy zárta negyedikként, hogy az első hárommal (Románia, Portugália és Szlovákia válogatottjával) szemben összesen két gólt és két pontot ért el.

Ünnepelni akkor lehetne igazán, ha a következő selejtezősorozatban, a 2010-es vb kvalifikációs szakaszában szakítana a csapat az immár több, mint két évtizede tartó, siralmas hagyományokkal. Nem mondom, az utóbbi hónapokban kiderült, hogy Várhidi ért ahhoz, amit csinál, és a fiatal alakulat jobban szerepelt a vártnál, de azt nem lehet állítani, hogy húsz éven át egyetlen kapitánynak sem volt fogalma a futballról, miként az sem jelenthető ki: a jelenlegi alakulat tehetségesebb a legutóbb magyar sikerrel zárult, 1984/85-ös selejtezőszéria óta látott valamennyi társaságnál. A "légió" sem jelent biztosítékot a jövőre nézve, hiszen már a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején akadt olyan válogatott, amelyben túlnyomó többségben voltak a "külföldiek", s nem Bristol-, Plymouth-, Colchester-szintű klubokból hívták haza őket, hiszen Disztl László például az FC Bruges-ben, Détári az Olimpiakoszban, Bognár György a Standard Liege-ben, Kiprich és Róth a Feyenoordban futballozott, az Auxerre-ben játszó Kovács Kálmán pedig kétszer lett második a francia góllistán Papin mögött.

Jobb tehát a földön maradni, ami különben nem mond ellent annak, hogy ma minden további nélkül győzhet a válogatott Moldova vendégeként. A házigazda együttes mindössze kilenc pontot szerzett idáig (tizenegy találkozón), és csupán Bosznia-Hercegovina, valamint Málta csapatát múlta felül egyszer-egyszer. Ezzel szemben honfitársaink legutóbbi öt mérkőzésük közül négyet megnyertek, és Isztambulon kívül egy gólt kaptak (a világbajnoki címvédő olaszoktól). Ezek az eredmények pillanatnyilag arra utalnak, hogy Kisinyovban már favoritok.

Messzebb egyelőre ne tekintsünk; az igazi tétmérkőzések a jövő ősszel következnek.

A csoport további találkozói: Norvégia-Törökország, Görögország-Málta.

A C csoport állása

Moldova-Magyarország Eb-selejtező, Kisinyov, 18. Jv.: Kralovec (cseh).

Moldova: Calancea (5-szörös-válogatott) - Epureanu (11), Lascencov (20), Olexici (41), Rebeja (63) - Bordian (11), Zmeu (7), Namasco (8), Comlionoc (12) - Frunza (19), Bugaiov (8).

Magyarország: Fülöp (9) - Szélesi (9), Vaskó (8), Balogh (8), Vanczák (26) - Gera (49), Vadócz (8), Hajnal (18), Tőzsér (11), Dzsudzsák (6) - Feczesin (6).

Moldova megelőzve?