Cikcakkos felzárkózás
A kiigazítás megszorító szakaszának vége, most már az építő, minőségi változásokat előkészítő periódus következik, jövőre három, 2009-ben négy százalékkal növekedhet a gazdaság - mondta tegnap Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, aki a GKI Gazdaságkutató konferenciáján azzal érvelt, hogy nem elég három százalék alá szorítani a költségvetés GDP-arányos hiányát, hosszabb távon egyensúlyi állapotot kell elérni, s az államháztartási fegyelmet erősítő törvényjavaslatnak éppen ez az egyik célja. A 2006-ot megelőző öt év legfontosabb tanulságát pedig akként foglalta össze, hogy a gazdasági növekedést nem szabad államilag ösztökélt fogyasztásbővüléssel gyorsítani, serkenteni.
Derűlátónak mondta magát, de egyben bizonytalannak is a tekintetben, hogy megvívható-e sikeresen a modernizáció hívei és ellenfelei közötti csata. A reformoknak társadalmi támogatottsága, intézményi kerete nincs, a folyamat - miként az egész térségben - felülről vezérelt. De mese nincs, felzárkózni csak teljesítmény alapján lehet, nincs többé terülj-terülj, asztalkám, ahonnan ki-ki kedve szerint lakmározhat.
S hozzátette: az 1998-ban alakult kormány éppúgy polgári modernizációs programot fogalmazott meg, mint az utána következő kettő, de 2000-re ugyanúgy elveszítette népszerűségét, mint a mai vezetés mostanra - s akkor az állami fogyasztásserkentés útjára lépett.
Hogy mikor mi és hogyan siklott ki, a konferencia egyik kulcskérdésévé vált, ám előbb az OECD főtitkára, a volt mexikói pénzügyminiszter, Angel Gurria fejtette ki gondolatait arról, hogy ragaszkodni kell a kiigazításhoz - a nullszaldós büdzsé ötletét külön díjazta - és a reformokhoz. Saját pénzügyminiszteri tapasztalataira hivatkozva kiállt a magyar program kezdeti bevételnövelő intézkedései mellett, mondván, a deficitlefaragáshoz nemigen lehet másképp hozzákezdeni. Aztán sorolta ajánlásait a közigazgatás és az önkormányzatok átalakításától a több-biztosítós egészségügyi finanszírozás megvalósításán - ha a szereplők elég erősek és egyenlő eséllyel indulnak a versenyben - a hosszabb távon finanszírozhatatlanná váló nyugdíjrendszer és a versenyképesség szolgálatába állítandó oktatás reformjáig. A jövőbeli növekedés motorjaként a foglalkoztatás emelését jelölte meg, hiszen a magyar aktivitási ráta igen alacsony.
Ehhez is kapcsolódóan Kádár Béla akadémikus azonban riasztó adatokat sorolt fel a humán tőke "elsatnyulásának" bemutatására, szintén nemzetközi keretbe ágyazva egyebek közt a magyar munkaerő egészségi állapotát, képzettségi szintjét, az egyetemek műszaki és természettudományi karaira beiratkozott diákok alacsony arányát, s egyáltalán a munkanélküliek foglalkoztathatóságát. Hosszú távon aggasztó folyamatot vázolt fel, miközben érzékeltette, hogy ugyanakkor a magyar gazdaság sikeresen integrálódott a világgazdaságba.
Felzárkózási válságról beszélt Matolcsy György volt gazdasági miniszter, aki szerint a magyar gazdaság vonata a következő 15 évben ugyanabba az alagútba fut be újra és újra. - Csapdahelyzetben vagyunk - hangoztatta, a kínai és indiai fejlődés miatt bezárult a felzárkózás időablaka, s ez nemcsak bennünket fenyeget, hanem egész Európát nagy kihívás elé állítja. De közben nálunk a humán tőke tönkremenetele mellett a politikai élet is a vészes megosztottság állapotába jutott. Ez utóbbin kellene legelőbb változtatni, akkor felcsillanna valami remény. Elutasította azonban, hogy már 2001-ben fellazult volna az egyensúlyőrző gazdaságpolitika, amire a miniszterelnök utalt, ám Vértes András, a GKI elnöke e kedvezőtlen folyamat kezdetét már inkább 2000-re tette vissza. Egyetértett azonban Matolcsyval, hogy együttműködő belső légkörre lenne szükség, s arra is, hogy mindkét oldal őszintén szembenézzen az elkövetett hibákkal. Vértes azzal is egyetértett, hogy a magyar gazdaság leszakad 2005 óta, de szerinte van kiút: a közszolgáltatások reformja, a foglalkoztatottság emelése, az euró bevezetése, a nagy ellátó rendszerek átalakítása.
Az inflációs hatások tankönyvi leckéit felmondó hazai közgazdászokkal szállt vitába Surányi György volt jegybankelnök, egyetemi tanár, az Intesa Sanpaolo térségi igazgatója, amikor amerikai és magyar példán vezette le, hogy a pénzromlás ütemének leszorítása nem járt együtt a jövedelmi különbségek enyhülésével. Sőt. Megismételte azt a nézetét is, hogy Magyarországon a 2001-2005 közötti időszakban mesterségesen leszorított infláció növekedési áldozattal járt, ez a folyamat teljesen elszakadt a valóságtól, s látható, hol tart ma az infláció. Idézte az OECD egyik tanulmányát a tagországokban végrehajtott költségvetési kiigazítások tapasztalatairól. Az elemzés úgy találta, hogy ezeket minden esetben támogató jegybanki politika kísérte. Nálunk ez nem így van: ugyan erőteljes deficit- és reálbércsökkenés megy végbe, de magas a kamat, amely növeli a külföldi valuták iránti hiteligényt, miközben a gazdaság szereplőit visszafogja, a beruházási étvágyat mérsékli és a költségvetés helyzetét nehezíti.
