Ezt a szocialisták is megkaphatták volna: helyzetük hasonló. És a drámai csúcspont még hátravan. Bármi legyen is az.

Az egészségügy-finanszírozási modellváltás hívó szavára mindenki pódiumra vonul, aki számít. A kisebb konfliktusokat lejátszották, sokan már ezekben is elbuktak. Most ott áll kard ki kard a két főszereplő, egyelőre álarcban.

Úgy fest, hogy egy vörös és egy kék mezes. A helyzet más szempontból is egyszerűsödni látszik. A szocialisták elérték, hogy a százmilliárdokat behozó magánbefektetők csupán kisebbségi tulajdonosok lehessenek. Majd megőrülnének így jönni - dörren oda az SZDSZ, és követeli, hogy legalább a privát szféráé legyen a döntő szó a legtöbb ügyben. A két álláspont közötti különbség egy százalék, illetve egy voks az igazgatóságban. Valójában világok választják el őket egymástól. És további világok tűnnek fel a háttérben is, ahol nagyobb a mozgás, mint a színpadon.

Politikai értelemben a "lenni vagy nem lenni" a tét. Így látszik. De valóban összeomolhat-e minden, amit idáig az egészségügyben létrehoztak, ha nem jönnek a magánbiztosítók? És miért hoznák a pénzüket, ha a feltételeket nem ők szabják? Ha nem jönnek... most már aligha lehet ezzel a lehetőséggel játszani. Nem a rendszer pénzügyi egyensúlya, hanem a lelke sérülne. Ha bejöhetnek a privát biztosítók, tavasszal megkezdik a tagtoborzást. A reklámok nagy erővel népszerűsítik majd az egész rendszert. Az új társaságok bizonnyal felajánlják a vizitdíj és kórházi napidíj átvállalását. Nekik nem nagy pénz, de az erre szervezett népszavazási kérdés elgyengül. Csak a politikai odaadásra. Nem nagy esély.

Nem volna igazságos, ha mindebben puszta politikai számításokat látnánk. Akkor azt is kellene gondolnunk, hogy éljen és virágozzék az az egészségügyi rendszer, amelynek gondozottjaiként sok-sok évvel rövidebb ideig élünk, mint a szinte sorról sorra velünk azonos reformokra készülő csehek. Józanul beláthatjuk, hogy ebbe a rendszerbe az is bele akarhat bontani, aki nem lopni készül. A baj az, hogy az ellenzék erre a szintre butítja le az ügyet: mintha csak tolvajbandaötlet volna az egész reform. A Fidesz és a bolygóiként viselkedő szakmai szervezetek ezzel ki is vonják magukat a komolyan megfontolandó szempontokat szolgáltató szereplők köréből.

Pedig a dilemma drámai és méltó. Csak sajnos a szereplők előbb kerültek színpadra, mint ahogy a darabot megírták volna. Állnak talpig pirosban és kékben, kezükben kard, és gesztusaik azt sugallják, hogy valamelyiküknek buknia kell. Pedig csak együtt tudnak.

Ha az SZDSZ igaza érvényesül, az egészségügyi átalakítás minden konfliktusára rá lehet telepíteni a magántulajdonra, a külföldiekre és hazai szövetségeseikre önthető indulatokat. A szocialisták, akiknek van érzékük a tömegek szelídítéséhez, ezt nem fogadják el. Ha az ő ajánlásuk érvényesül, az SZDSZ felhúzhatja ugyan a sisakrostélyt, de nem mutathat fel alatta semmit. Arcát veszti.

A drámát írják. Ha így folytatják, mire elkészülnek, legördül a függöny. És mégsem jön ki senki meghajolni.