- Évente száz-százhúsz "kliensem" van egész Hollandiából, de egy részükkel telefonon tartom a kapcsolatot. Ide csak a legelszántabbak jönnek. Részben olyanok, akik azt mondják: igen, bizonyosan kész vagyok rá. A másik részük előre gondolkodik: mivel számoljon, ha egyszer úgy adódik? - mondja az 54 éves, háromgyerekes családapa, filozófus, főállásban egy szakfolyóirat szerkesztője, aki filozófiai tárgyú középiskolai oktatási anyagokat is készít. Nyolc éve állt "öngyilkossági tanácsadóként" a De Einder alapítvány szolgálatába. Bölcseleti problémaként kezdte el érdekelni, hogy az emberek véget vethetnek-e önkezükkel az életüknek. Katolikus családból származik: "apám dogmatikusabban, anyám visszafogottabban értelmezte a vallást". Magát ateistának nevezi, de, mint mondja, nincs kifogása a vallásosság ellen. Gyakorló hívek is megkeresik, egyik lánya pedig saját akaratából keresztelkedett meg. Öngyilkossági előtörténet nem volt a rokonságában.

- Meggyőződésem, hogy az embernek joga, mégpedig alapvető joga, hogy a halált válassza, de tisztában kell lennie azzal, hogy mit tesz. Senkit sem biztatok az öngyilkosságra, de le sem beszélem a szándékáról. Erre vannak más szervezetek, mi nem foglalkozunk megelőzéssel. Konzulenstársaimmal tükröt tartunk az emberek elé. Megvitatjuk velük, hogy milyen - általában nehezen, csak receptre beszerezhető - gyógyszerekkel, például túladagolt fájdalomcsillapítókkal vethetnek véget az életüknek emberhez méltó módon - mondja. Egy felmérés szerint egyébként azok, akik a gyógyszeres halált választják, a képzett és viszonylag jómódú rétegekből valók. - Arról mindenkit lebeszélek, hogy erőszakos halálnemet válasszon, például a vonat elé vesse magát, leugorjon egy magas épület tetejéről, vagy felakassza magát! Ezzel ugyanis nehezen feldolgozható, szörnyű élményt okoz másoknak - így a tanácsadó.

Ton Vink eloszlat egy közkeletű félreértést. Az eutanáziát szabályozó 2002-es holland törvény nem a kegyes halálra ad jogot, csak arra, hogy a beteg ezt kérje. Ám az orvos megtagadhatja a "végső felmentést" - márpedig sok páciens nincs abban a helyzetben, hogy orvosát másikra cserélje.

Boudewijn Chabot amszterdami pszichiáter nyomán Ton Vink szívesebben beszél "öneutanáziáról" az öngyilkosság helyett. Szerinte az öneutanázia annyival biztosít nagyobb szabadságot az "elősegített halálhoz" képest, hogy teljes felmentést ad az orvosnak. A Chabot doktori értekezésében szereplő adatok szerint különben évente 4400-an vetnek véget az életüknek "öneutanáziával" (az összes halálesetek 3,2 százaléka), ebből 2800-an "passzívan", azaz úgy, hogy visszautasítják a táplálkozást. Ezerhatszázan "aktívan", környezetükkel egyeztetve hagyják maguk mögött ezt a világot.

Sokuk gyógyíthatatlan beteg, és úgy érzik, nincs már erejük a folytatáshoz. Másoknál a magány a meghatározó ok.

- Képzelje el, hogy 95 éves, meghalt már minden barátja, ismerőse, a gyerekei is meghaltak már. Úgy érzi, egy idegen világban él - említ egy példát Ton Vink. Mint elmondja, különösen kényes és megrázó a fiatal "ügyfelekkel" való beszélgetés. Előttük a jövő, a súlyos betegségek leküzdésére is jó az esélyük. Miért akarják hát eldobni az életüket?

Aki Hollandiában aktívan közreműködik más öngyilkosságában, az vét a törvény ellen. A jogszabály szerint szabad tájékoztatást adni, akár jelen is lehet lenni, amikor az aktusra sor kerül, de semmiképpen sem szabad azt elősegíteni. A gyógyszert minden esetben az érintettnek magának kell beszereznie. A beavatkozás - vagy annak gyanúja - időnként a De Einder konzulenseit is bajba sodorja. Ton Vink - tanácsadói minőségében - három évvel ezelőtt levelezést folytatott egy Mimi de Kleine nevű, 54 éves asszonnyal, aki tizenkét évvel azután, hogy egyetlen lánya meghalt, öngyilkosságra szánta el magát. A rendőrség megtalálta a leveleket, s eljárást indított. Az ügyész nyolc hónap - ebből három letöltendő - börtönt javasolt, de idén januárban a bíró felmentette.

A velpi dolgozószoba falán David Hume, a XVIII. századi skót filozófus portréja. Ő esszét szentelt az öngyilkosság témájának, Vink pedig róla írta a doktori értekezését. És Albert Schweitzeré, a humanista orvosé. Időnként egy-egy partecédula is felkerül a polcra.

Velp-Brüsszel, 2007. november

Ton Vink a tanácsadó