A 46 éves Serge Brammertz elvileg már fel is váltotta volna ticinói, azaz olasz svájci elődjét, de eltölt még egy kis időt a Rafik Hariri libanoni exkormányfő meggyilkolásának körülményeit vizsgáló ENSZ-testület elnöki székében.

Kérdés, hogy a Belgium hetvenezres német ajkú közösségének székhelyéről, Eupenből származó jogász a Nemzetközi Törvényszék utolsó főügyésze lesz-e.

A volt Jugoszlávia háborús konfliktusai kapcsán ítélkező bíróságnak elvileg 2010 végén le kellene zárnia a munkáját, onnantól a finanszírozása sem megoldott. Ám négy vádlott – köztük Radovan Karadzsics és Ratko Mladics - szabadlábon van, Szlobodan Milosevics egykori kémfőnökének, Jovica Sztanisicsnak a pere pedig sehol sem tart.

A jugoszláv exelnökkel szembeni eljárást is az élet – pontosabban a halál – oldotta meg, nem Hága… Csigalassúsággal halad a horvát fővádlott, Ante Gotovina ügye is.

Kérdés, Brammertznek lesz-e elég ideje és energiája. Ami a szakértelmét illeti, sokan felhördültek (Szerbiában is), amikor Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár őt jelölte, megkérdőjelezve a Balkánnal kapcsolatos tapasztalatait. Viszont Brammertz az utóbbi tíz-tizenöt évben éppen azért tudott gyorsan előre lépni a szamárlétrán, mert akármilyen posztra is került, feltalálta magát, és megállta helyét – mutatnak rá pártfogói.

Jogi pályáját ügyvédként kezdte, majd liege-i ügyészhelyettesként, később belga szövetségi államügyészként folytatta. Négy évvel ezelőtt a szintén hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság helyettes főügyészévé nevezték ki – így legalább a holland várost már jól ismeri. Itt a Kongóban, Darfúrban (Szudán), illetve Ugandában elkövetett bűncselekményekkel foglalkozott. Szűkebb szakterülete a nemzetközi rendőri és ügyészi együttműködés.

A Balkánon a kezére játszhat, hogy a minél hamarabbi EU-közeledésben reménykedő Belgrád együttműködési kedve újabban a férfiasan szigorú Del Ponte szerint is érezhetően javult.

Brüsszeli tudósítónktól