El Baradei augusztusban – a lényegében különutas tárgyalásokon – három hónapos határidőt szabott meg Iránnak az urándúsítás leállítsa és valamennyi szükséges információ megadására. Most a három hónap elteltével El Baradei nyugtáz ugyan némi javulást az iráni kooperáció tekintetében, ugyanakkor azonban további fontos ismeretek átadását hiányolja, és felrója, hogy az urándúsítási program folytatódik. 

A NAÜ adatai szerint már 3 000 centrifuga működik, s  Teherán – saját közlése szerint – egy újabb, gyorsabb típust tesztel. A valamelyest javuló kooperációs készség bizonyítéka, hogy Teherán rendelkezésre bocsátotta az – 1987-ben készült, már két éve kért titkos dokumentumot, amely az urándúsítás mikéntjét írja le. A gesztus szépséghibája, hogy időközben minden mozzanata ismertté vált. A plutónium felhasználásával kapcsolatos elképzelésekbe Teherán betekintést engedett, más kérdésekről azonban még kevesebb az információ mint korábban. Ezért – írja a jelentés – az iráni nukleáris programról a  NAÜ ismereteinek szintje ma alacsonyabb a korábbinál.

A jelentés kétértelműségét igazolja, hogy míg Teherán a jelentéssel igazolni látja a kooperációs készséget és a program békés jellegét, addig Nagy Britannia és az Egyesült Államok újabb szankciók indokát látja benne.

A Biztonsági Tanács a NAÜ véleményére várt, s a most közzétett beszámoló alapján kíván dönteni arról, életbeléptet-e további szankciókat. Nyár végén maga az El Baradei és Laridzsani iráni főtárgyaló között létrejött megállapodás a három hónapos határidőről feszültséget okozott az EU háromtagú tárgyalócsoportja és a főigazgató között. Németország, Franciaország és Nagy Britannia kontra produktívnak tartotta a kényszerű szünetet, amely véleményük szerint fékezte a nemzetközi nyomást, csökkentve annak hatékonyságát.