Szezonzárás a kertekben
Megérkezett a téli hideg. Most már kárt okozhatnak azzal, ha nem végzik el a fagyvédelmi munkákat. Az ültetést is lassan be kell fejezni, talán még nem késő, ha későbbi takarás mellett az utolsó hagymákat is a földbe dugják. A kényesebb növényeket vagy csak azok tövét földdel, szalmával, egészséges és száraz falevéllel kell takarni. Érdemes a takaróanyag közé egérirtó szert helyezni, mert a télen sem pihenő rágcsálók is kedvelik az efféle helyeket, és egyet-egyet harapnak a védett növényből is. Sokan nem kedvelik a drasztikus megoldásokat, nekik javasolható egérbarát megoldás az etetés. Ráadásul a háztól is távol tartja a rágcsálókat, ha az ilyen takaróanyagba répát, karalábét kevernek. Ilyenkor ezt és nem a növényt rágcsálják. A hűvösebb éjszakákon kalandozó macskák is a falak közelébe húzódnak kissé melegedni, ahelyett, hogy az egereket hajkurásznák. A helyüket meg soká bűzlő módon meg is jelölik. Olvasóink közül is rengetegen panaszkodnak a macskák kellemetlen emlékeire. Ha hetente szappanos lével körbecsurgatják a házat, eltakarodnak, mert a kényes bunda hamar átveszi ezt a macskák számára borzasztó illatot. Megnyert macskacsaták bajnokaként tudom, hogy a csúzli helyett elegendő a citrom, a kámfor, az eukaliptusz illóolajának fegyverét bevetni. De utálják a falak mellé rakott narancs- és citromhéjakat is.
A macskák és kutyák gyakran nagy figyelemmel szaglásszák, kaparásszák az átültetett növények friss virágföldjét. Nemritkán saját szaggal is "felülírják" a termőföldben lévő trágya illatát. Ezt megelőzendő az ilyen helyekre néhány molyirtó golyócskát lehet elásni. A cserepek áskálása ellen véd a kavics és az erdőben szedhető nedves mohából illesztett szőnyegecske is.
Vannak olyan téltűrő, mégis kényes növények, amelyek hajlamosak visszafagyni. Ha nagyon hideg van, akkor egész súlyos lehet a hajtás- vagy ágfagyás. Az esetek többségében az átfagyott, károsodott növény valódi vagy rejtett rügyeiből újraéled. Szerencsés esetben a tetszetős korona szempontjából jó helyen fejlődik az új hajtás. De előfordulhat, hogy csámpás lesz a cserje, fa. Ilyenkor az új hajtáshoz kell alakítani a korona többi részét. Egyszerűbb, ha ezeket a növényeket, amíg kicsik, takarják, ha mással nem, más növények metszése során visszamaradt ágas-bogas gallyakkal. Ha ilyen nincs, akkor valamelyik közeli erdőben lehet a hullott gallyak között találni. Egy-egy ilyen ágbog sokat jelenthet a fagyos éjszakákon.
A kisebb növényeket egyedi takaróval is el lehet látni. Ez nem pótolja a telelőhelyet, de különösen az újonnan ültetett vagy már egy telet túlélt, kényes, de téltűrőnek mondott növény "hidegedzésében" segít. Nádfonattal, len- vagy zsákvászonnal, fenyőkéreggel, fenyő- vagy borókagallyal, lehullott lombbal, hullámpapírral, de akár komposzttal is lehet védeni a növényt. A hoszszabb távú egyedi védelemre - a növény betekerésére - a síkfólia nem alkalmas. A napsugarak túlzottan felmelegítik a benne lévő növényt, és a fóliázott növény befülled. Az egyedi fagyvédelem során a legfontosabb, hogy a legérzékenyebb gyökérnyak, -tő nedves fagyosságmentességét biztosítani tudják. Ez azt jelenti, hogy a hőmérséklet ingadozása mellett is lehetőleg szárazon maradjon.
Sokféle mutatós díszfű terjedt el az utóbbi időben. A nyáron igénytelen növények legtöbbje a forró égövből érkezett. Arrafelé (különösen a száraz klímájú, sivatagos, félsivatagos tájakon) szélsőséges a napi hőingadozás. Ez meg sem kottyan az óriási fűcsomóknak, a tartós lehűlést azonban védelem nélkül nem élik túl. Egyes díszfüvek (pampafű, zebrafű) összekötözött leveleinek tövét falombbal kell takarni. Azért nem ilyen egyszerű a fűtakarás, ha ugyanis az összekötözött levelek mentén a téli csapadék a gyökérnyakhoz szivárog, és ott megfagy, akkor a növény elpusztul, és elmarad a tavaszi kihajtás. Az összekötött kévét oldalra kell fordítani, lehetőleg úgy, hogy ne törjön meg, ám a víz, hólé ne szivároghasson a tőhöz. Megoldás lehet a megdöntött kévére és a betakart tő tetejére vízszintesen fóliát fektetni.
A jövő héten a kerti vizes részek téliesítéséről írunk.
Ringassuk téli álomba a gépeinket
Már nincs szükség a fűnyíróra, ezért a készüléket el lehet rakni, de előtte téliesíteni kellene. A villanygépek esetén egyszerűbb a helyzet. Ajánlott a berendezést egy napfényes, meleg, szeles napon vízzel alaposan lesikálni. Ha van magasnyomású mosóberendezés, akkor ezzel. Utána alaposan ki kell szárítani, és a forgó részeit valamilyen vékony olajjal (0W-30 jelű) vagy a barkácsáruházakban kapható univerzális olajozó spray-vel beszórni.
A robbanómotoros gépeket érdemes évente egyszer - most - szervizbe vinni. Itt elvégzik az ilyenkor szokásos munkákat. Az ügyesebbek otthon, a használati útmutató segítségével - a négyüteműeknél - olajat, gyertyát, légszűrő betétet cserélhetnek. Ezeket is le kell mosni, ehhez azonban használjanak olajos piszoklazítót, Brigéciol motormosót.
Egyre népszerűbbek a lombporszívók, motoros szegély-, sövénynyírók, motoros kaszák. Ezeket is ápolni, tisztogatni kell, kövessék a használati útmutató előírásait, érdemes időt szánni a karbantartásra, mert az idei kosz tavaszra betonkeménységű ragaccsá állhat össze.
Ahogy a gépeket, úgy a jobb kerti kéziszerszámokat is érdemes karbantartani. A karbantartott, éles, jó szerszámmal könnyen megy a munka is. A használat után drótkefével kellene eltávolítani a ráragadt földet, sarat. A megtisztított fémszerszámot olajos rongygyal érdemes áttörölni, hogy ne marja a rozsda.
Ha a szerszámok éle tompa, kicsorbult, görbült, akkor kalapálni, reszelni kell. A szerszámok nyele is igényel minimális karbantartást. Szappanos vízzel kell lemosni, majd finom csiszolópapírral átdörzsölni, hogy ne legyen szálkás, és az olajos ronggyal a nyelet is meg lehet törölni. Aki befejezte az ültetést, annak már csak a gereblyét, hóseprűt, hólapátot kell elöl hagynia.
