Az Energol vezetőinek tulajdonított 6,7 milliárdos károkozásból, ma már úgy látják, valójában csak pár százmillió igazolható, s a cég által forgalmazott "rossz minőségű termék" nem is olyan rossz. Inkább határeset. A lőfegyverről, amelyet az egyik vádlott engedély nélkül birtokolt, tizenegy évvel a nyomozás és négy évvel a bíróság per kezdete után fölfedezték: dísztárgy.

Így azután a bíróság épp csak meg nem dicsérte "az évszázad olajperének" vádlottjait, akik közül az ítélethirdetés után csak azért nem távozhatott mindenki szabadon, mert más ügyek kapcsán néhányat jogerősen elítéltek.

A bíróság mentségére legyen mondva: hozott anyagból dolgozott, s a per kezdetén még jogi lehetősége sem volt - ma már lenne - a "törvényes vád hiányára" hivatkozva visszadobni a vádiratot, amely - ahogy az ítélet szóbeli indoklásakor a bírónő nyomatékosan hangsúlyozta - nem felelt meg az alapvető kritériumoknak, s hiányosságait az elévülés miatt már nem lehetett orvosolni.

Ma már a rendőrségen és az ügyészségen szinte senki nincs abban a pozícióban, amit az Energol-ügy kezdetén betöltött. A nyomozás irányítói és kulcsemberei, a nyomozást felügyelő ügyészek, a vádirat szerkesztője az igazságszolgáltatás berkein kívülre került az elmúlt években, vagy a legkülönfélébb okokból más beosztásba, távol az Energol-ügytől. Már azok sincsenek a helyükön, akiknek az ellenőrzés lett volna a feladatuk. Ezért akár azt is gondolhatnánk, a történteknek nincs is felelőse. Azonban a rossznyelvek szerint nem egy rendőrségi, ügyészségi személyi változás (áthelyezés, nyugdíjazás) közvetlen összefüggésbe hozható az Energol, vagy más hasonló nagy ügyek felderítése során elkövetett szakmai hibákkal. Ezt nyíltan senki nem ismeri el. Akik megtehetnék, hallgatnak, védik a mundér becsületét.

A rendőrség 1998-ban lezárta a nyomozást. "Csapást mértünk a fővárosi robbantások és leszámolások hátterében álló csoportok gazdasági hátterére" - hangoztatták. Az ügyészség azonban a "részletek" tisztázására és az "összefüggések" mélyebb feltárására pótnyomozásra utasította a rendőrséget. Újabb öt év. A több kisebb ügyből újra egy lett, miközben - mint az a bíróságon utóbb kiderült - érdemi nyomozás nem is folyt.

Több éves nyomozás és pereskedés után az évszázad peréből ez lett. Bizonyítást nyert, hogy az Energol olajkereskedelemmel foglalkozott.

Számba lehetne most venni, mennyibe került a nyomozás, mekkora aktahalom gyűlt össze - semmiért. Csakhogy az ilyen és ehhez hasonló ügyeknek nem ez az igazi káruk. Hanem az, ami - ugye - bizonyára csak a látszat, előítélet, a laikusok mindent leegyszerűsítő és elhamarkodott konklúziója egy következmények nélküli országról, ahol a példák - sajnos - nem a szabályt, hanem a szabálytalanságot erősítik, s nincs az a jogszerű magyarázat, amely találkozna az emberek igazságérzetével. S ha ez így van, az még egy megtorlatlan bűntettnél is nagyobb kárt okoz.