Lamperth elszánt, de nem naiv
Az idei esztendő - precízen fogalmazva - az "egyenlő esélyek mindenki számára" év volt. Nem csak nálunk, az egész kontinensen. A magyar kormány 130 millió forintot szánt a programokra, és ugyanennyit kapott Európától. Az összeg nagysága, azaz kicsinysége is tökéletesen mutatja, mennyire hiú ábránd lett volna kézzelfogható eredményeket várni az esélyegyenlőségi évtől. Igaz, a cél elvileg nem is ez volt, hanem az, hogy különféle akciókkal felhívják a köz figyelmét a "mindenkinek egyenlő esélyeket biztosító társadalom előnyeire és a sokszínűségben rejlő értékekre".
Rendezvények lesznek még, de a hivatalos zárókonferenciát tegnap már megtartották Budapesten. Elsőként Rauh Edit, a szociális tárca államtitkára gyűjtötte csokorba, hogy milyen sok minden történt idehaza (konferenciák, fesztiválok, kiállítások, miegyéb), majd Palya Bea énekes, az esélyév egyik nagykövete tett bizonyságot arról, milyen tökéletesen megkímélte agyát a pártpolitikai hajcihőktől. Mert az nem lehet szándékos, hogy egy szoclib kormányzati tanácskozáson épp a Fidesz hajdani szlogenjére emlékeztető módon folyton csak arról beszéljen, hogy "merjünk álmodni".
Lamperth Mónika szociális miniszter elhatározta, hogy előadásával nem fogja életveszélyes izgalmi állapotba kergetni a gyengébb idegzetű hallgatókat. Helyette becsülettel elsorolta, hogy a kormány mennyit és mire költ esélyegyenlőség címén. Mondott olyanokat is, hogy "Európában élni jó" meg "egy év alatt nem lehet megoldani a problémákat". A társadalom támogatását kérte a romák helyzetének javításához, jelezve, hogy túl sok illúziója neki sincs: "elszánt vagyok, de nem vagyok naiv".
- Nem nyugodhatunk bele, hogy a kistérségek között nőttek a különbségek - hangsúlyozta a miniszter, aki a földrajzi elhelyezkedésből fakadó hátrányokat is a diszkrimináció formái között említette. Pozícióját ismerve cseppet se meglepő, hogy nem tért ki a hátrányokat növelő kormányzati intézkedésekre (lásd például a megszűnő vasúti szárnyvonalakat), ellenben megismételte azt a nemrégiben elhangzott kijelentését, hogy a szegény családok és gyerekek esélyegyenlősége érdekében korlátozni kell a szabad iskolaválasztást.
Arató Gergely, az oktatási minisztérium államtitkára úgy vélte, az egyenlő esélyek megteremtése nem valamifajta távoli, ködös cél, hanem itt és most kell tenni érte. A befogadó társadalom - állította - élhetőbb, boldogabb és sikeresebb.
A legalább ötven embert foglalkoztató állami és önkormányzati cégeknek, intézményeknek már régen esélyegyenlőségi tervet kellett, pontosabban kellett volna kidolgozniuk. A tegnapi tanácskozáson több kategóriában is megjutalmazták a legjobb tervkészítőket: arról, hogy hányan mulasztották el teljesíteni törvényi kötelezettségüket, nem sikerült adatokat megtudnunk.
A teremben többnyire vastaps köszöntötte a felszólalókat, a szkeptikus véleményeket a kávészünetre tartogatták a jelenlévők. "Kár, hogy egy jó példára öt rossz jut" - kesergett a folyosón egy középkorú férfi.
Sebaj, kampány lesz jövőre is: nyakunkon a kultúrák közötti párbeszéd európai éve.
