A nemzetközi tudományos élet és a közélet kiemelkedő egyéniségének temetéséről Vizi E. Szilveszternek, az MTA elnökének vezetésével megalakult bizottság intézkedik - olvasható a közleményben. Vizi E. Szilveszter hangsúlyozta, hogy Kosáry Domokossal a magyar tudományosság elvesztette nagy-nagy öregjét, az egyik nemzetközileg legismertebb magyar történészt.

Kosáry Domokos pályafutását ismertetve Vizi E. Szilveszter elmondta, hogy az 1940-es évek elején párizsi, londoni és egyesült államokbeli tanulmányútja után Teleki Pál intézetében, valamint a Pázmány Péter Tudományegyetemen Szekfű Gyula mellett magántanárként dolgozott.

Az MTA elnöke emlékeztetett arra, hogy az 1956-os forradalomban Kosáry Domokos a történészek forradalmi bizottmányának elnökeként "kiállt a forradalom ügye mellett". Ezért 1957-ben bebörtönözték, s csak 1960-ban szabadulhatott amnesztiával. "Szabadulása után nem foglalhatott el egyetemi állást, a Pest Megyei Levéltárban dolgozott, majd a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének munkatársa lett". Egyedülálló történészi felfogása Kosáry Domokost a hazai történetírás egyik kiemelkedő egyéniségévé emelte. Könyvei, munkássága révén méltán övezte nemzetközi és hazai elismerés.

Kosáry Domokos 1990-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, egy olyan időszakban, amikor "szerencsétlen ötletek alapján az Akadémiát politikai célzatú támadások érték, s akár még a megszűnés is fenyegette". Kosáry "személyes kiállásával, határozottságával megmentette a magyar tudomány majd kétszáz éves fellegvárát. Ezért én, mint a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnöke, csak a legnagyobb tisztelettel és szeretettel tudok rá emlékezni".

Gyurcsány: "tanúja, krónikása és alakítója volt a történelmünknek"

"Kosáry Domokos személyében a magyar történelem talán legellentmondásosabb századának egyik utolsó, nagy alakjától kényszerülünk most búcsút venni. Olyan embertől búcsúzunk, aki tanúja, krónikása és alakítója is volt a történelmünknek - jóllehet ez utóbbi talán akaratán kívül, hiszen ismerői egyöntetűen olyan tudósembernek írták le őt, aki csak a történelem drámai pillanatait megélve fogadta el a politikai szerep kényszerét. És e drámai pillanatokból bizony bő kézzel méretett ki Kosáry Domokos életében - írja a miniszterelnők az MTI-hez eljuttatottközleményében.

Az ő történelemkönyvekbe illő - és azokba már életében bekerült - pályája során látta azokat, akik elárulták Magyarországot és látta azokat is, akiket a hazájuk árult el. Sőt, ez utóbbiak közé tartozott ő maga is: gyanakodva, ellenségesen viszonyult hozzá minden antidemokratikus hatalom, a fasiszta-nyilas, majd a sztálinista is. Kosáry Domokos pedig minden kataklizma, minden történelmi fordulópont ellenére maradt az, aki a lényegét, a személyisége alapvonásait tekintve haláláig volt: európai magyar, aki mindvégig hű maradt a hazájához, hű a tudományhoz és hű azokhoz, akiket a barátainak, mestereinek mondott, vagy akik a barátjuknak, a mesterüknek mondhatták őt.

Kosáry Domokos szellemi és közéletünk, sőt, ma már kimondhatjuk: történelmünk azon ritka nagyságai közé tartozott, akinek tekintélyét józan, becsületes ember soha el nem vitatta, mert az páratlan tudásából és személyes tartásából, megkérdőjelezhetetlen becsületességéből egyszerre fakadt. Kosáry Domokos nagy történész volt és nagy ember, rendületlen híve Magyarországnak, a demokráciának és a tudománynak. Büszke vagyok arra, hogy személyesen is ismerhettem őt. Osztozom a család fájdalmában, és sok millió tisztelőjével együtt mélyen meghajtom fejemet Kosáry Domokos emléke előtt!" - olvasható Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közleményében.

Életútja

Kosáry Domokos 1913. július 31-én született a mai Szlovákia területén található Selmecbányán. Eötvös-kollégista volt, majd külföldi tanulmányutakat tett, 1936-ban szerzett doktorátust. 1937-1950-ig az Eötvös Kollégium tanáraként dolgozott, majd a Budapesti Tudományegyetem professzora lett. 1949 végén az egyetemi történészi munkából menesztették. 1954-1957-ig az Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtárának igazgatója volt.

1957-ben az 56-os forradalomban vállalt szerepe miatt letartóztatták, 1960-ban amnesztiával szabadult. 1960 és 1968 között a Pest Megyei Levéltár, majd 1968-tól 1989-ig az MTA Történettudományi Intézetének munkatársaként, tudományos tanácsadójaként dolgozott.

A tudós 1982-ben lett az MTA levelező, 1985-ban pedig rendes tagja. Kutatási területe a XVIII-XIX. század magyar történelme volt. 1990 és 1996 között töltötte be az MTA elnöki tisztségét, emellett számos külföldi tudományos akadémia is tagjává választotta. Elnöke volt a Magyar Külügyi Társaságnak, 2000-től a Magyar Történelmi Társulatnak.

A tudós munkásságát számos kitüntetéssel - Állami Díjjal (1988), Széchenyi-nagydíjjal (1995), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíjával (1997), Akadémiai Aranyéremmel (1997), Hazám-díjjal (2001), Pro Humanitate díjjal (2003), Nagy Imre-érdemrenddel (2003), Prima Primissima Díjjal (2004), Széchenyi-aranyéremmel (2006), Radnóti Miklós-díjjal (2007) - ismerték el.

A két ország történészi kapcsolatainak elmélyítése érdekében kifejtett tevékenységéért 1997-ben megkapta a Szlovák Tudományos Akadémia aranyérmét.

(MTI)

Kosáry Domokos