SoKo-ügy: német jog szerint
A magyar-német társadalombiztosítási megállapodás alapján kiállított igazolás bemutatása ellenére is indulhat büntetőeljárás Németországban a társadalombiztosítási járulékok meg nem fizetése miatt - ezt mondta ki október végén Karlsruhéban a német legfelsőbb bíróság.
A bíróság három, a 2004, majd 2005 tavaszán végrehajtott német munkaügyi razziák keretében munkabérek visszatartásával, elsikkasztásával vádolt magyar vállalkozók pere kapcsán foglalkozott a magyar- német társadalombiztosítási megállapodás alapján kiállított igazolásokkal.
A bíróság döntéséről kiadott közlemény ugyanakkor tartalmaz egy a magyar fél (mind a vállalkozók, mind egyes, névtelenséget kérő kormánytisztviselők) számára meglepő megállapítást. E szerint: a kiküldetésre vonatkozó, 1998. május 2-án aláírt, a társadalombiztosítással kapcsolatos kérdésekre speciális szabályokat megfogalmazó államközi egyezmény "Magyarország 2004. május 1-jei uniós csatlakozásáig volt érvényben".
Magyarországon senki nem tud arról, hogy a magyar munkavállalók németországi kiküldetéses foglalkoztatásának jogi alapját jelentő egyezmény már nem hatályos. Miután a Népszabadság cikksorozatot indított a németországi munkaügyi razziákról, melyek elrendelői fantomcéggé minősítettek, s úgy is kezeltek NATO-beszállítói minősítéssel is rendelkező magyar cégeket, s fantomcégnek neveztek tekintélyes forgalmat bonyolító kis- és középvállalkozásokat, összeült az a német-magyar vegyes bizottság, amelynek éppen az államközi egyezmény végrehajtása során felmerült vitás kérdések rendezése lenne a feladata.
Két éve folynak az egyeztetések, de egyelőre nem közeledtek az álláspontok. Azonban mint azt a delegáció egyik kormányzati képviselője lapunknak elmondta: biztosak lehetünk abban, ha az egyezmény nem lenne hatályos, a német fél le sem ült volna tárgyalni velünk.
Igaz, a karlsruhei bíróság közleménye azt is hangsúlyozta: az általa vizsgált három vádlott ügyében eljáró tartományi bíróság nem győződött meg arról, hogy a magyar munkavállalók után Magyarországon valóban megfizették-e a társadalombiztosítási járulékot.
Egy korábbi német legfelsőbb bírósági döntés - csakúgy, mint az Európai Bíróság - kimondta: biztosítottnak kell tekinteni mindazokat, akiknek érvényes E101-es igazolásuk van. Az E101-es igazolást azoknak a külföldi kiküldetésben dolgozóknak állítják ki, akik után munkaadójuk idehaza megfizette a társadalombiztosítási járulékokat. A német hatóságok azonban nem fogadják el a magyar E101-eseket. A SoKo akciók során kiderült, ők különböző, az államközi egyezmény keretein túllépő feltételek teljesítéséhez kötnék, hogy kit tekintenek kiküldöttnek, és kit nem.
A német törekvés érthető. Németországban a legutóbbi választások kulcskérdése volt a munkanélküliség, s a nagyszámú illegális munkavállaló "kiebrudalása" az országból. E törekvés áldozatául esett félszáz magyar cég, amelyek együttesen most több mint félmilliárd eurós kártérítési pert készülnek indítani a német állam ellen. Többségüket ugyanis csődbe vitték a munkaügyi razziák, számláik zárolása, szerződéses partnereik megfélemlítése. S bár a bíróság egyre több esetben szünteti meg az eljárást, a német álláspont kevéssé változik. Szerintük nem küldhet kiküldetésbe munkásokat Németországba az a cég, amely nem felel meg egy (jogszabálynak a német bíróságok szerint sem minősülő) útmutatóban felsorolt feltételeknek. E követelés megalapozottságát a magyar kormányszervek is vitatják.
Az érintett vállalkozók szerint azonban a 2004-es SoKo Pannonia és az egy évre rá végrehajtott SoKo Bunda akcióknál is nagyobb csapást mérhet a magyar cégekre az a megállapodás, amelyet a német munkaügyi és a magyar egészségügyi tárca készít elő. Az ugyanis kimondaná, hogy amennyiben ellentmondás van az aláírásra váró megállapodás és az egyik szerződő állam belső joga között, akkor a belső jogot kell alkalmazni.
Az aláírásra váró dokumentum (Megállapodás az E101-es formanyomtatványban foglalt tényállás helytállóságát illetően felmerülő kétségek esetén alkalmazandó felülvizsgálati együttműködésről) lényege, hogy bármelyik félnek - a gyakorlatban Németországnak - jogában áll bármikor kétségbe vonnia a magyar hatóságok által kiállított igazolások hitelességét.
Mivel a német jogban a kiküldetés megítélése és a kiküldöttekkel szemben támasztott elvárások finoman szólva vegyes képet mutatnak, a cégek attól tartanak, hogy a megállapodás garantáltan ellentmondásba keveredik a német belső joggal. Márpedig akkor a német félnek jogában áll a saját belső jogát alkalmazni az 1989-es államközi egyezmény helyett, ami egyet jelent a kiküldetéses foglalkoztatás végével.
Az Egészségügyi Minisztérium szerint tévedésen alapszik a magyar vállalkozók aggálya, akiknek - szerintük - pontosan elmagyarázták a megállapodás lényegét. E szerint: a "másik szerződő fél belső jogának elsőbbségének" elfogadása nem terjed ki az 1989-es államközi egyezménnyel összefüggő eljárásra. Az idézett rendelkezés csupán azt mondja ki, hogy amennyiben a német fél kellő indokkal a részére bemutatott igazolás hitelességének ellenőrzését kéri, tudomásul kell vennie adott esetben a magyar közigazgatási eljárási jogban előírt eljárási határidőket. Alapesetben 30 napon belül a legtöbb kérés teljesíthető, de előfordulhat, hogy más hatóságokat is be kell vonni az ellenőrzésbe, ami többletidőt igényel.
A SoKo-ügyek kapcsán nem találtak olyan eseteket, amikor hamis (azaz nem a magyar hatóság által kiállított) igazolás felhasználásával élt volna valaki a kiküldetéses foglalkoztatás lehetőségével. Igaz, az igazolás - amelyet az igénylő nyilatkozata alapján állítanak ki, azaz előzetesen senki nem ellenőrzi az adatok valódiságát (nem csak nálunk, Európában máshol sem) utólag, a kiküldetéses munka megkezdése után is beszerezhető. Az Európai Bíróság szerint azonban az E101-es nyomtatvány addig érvényes, és a fogadó országnak el kell fogadnia, míg a kiállító ország illetékes szerve nem érvényteleníti.
