Út a kalapács alá
Ezerféleképpen - hangzik Földváry Antal, a Krisztina Antikvárium vezetőjének némileg túlzónak tűnő válasza a kérdésre: hogyan lesz egy könyvből aukciós tétel. Az abszolút outsider például úgy gondolhatja, a régies, míves kötés, az aranyozott lapszélek és a földi élethez viszonyítva magas könyvéletkor már eleve hatalmas értékké teszi a kötetet. Beviszi hát egy olyan üzletbe, amelyről kis nyomozás után megtudja, olykor árverést is rendez. Az esetek 99 százalékában az antikváriumok megköszönik, hogy rájuk gondolt a reménybeli beadó, de nem élnek a felkínált lehetőséggel. Egy százalék esély van rá, hogy valami tényleg értékeset találnak az utcáról beözönlő könyvhalmazban.
- Előfordult, hogy betévedt valaki, letett az asztalra egy könyvet, én meg hanyatt estem székestül: Pázmány Péter egyik művének első kiadása volt nála - mondja Földváry. De olyan is megesett, hogy másfél köbméternyi régi pártirodalom (nagyjából szemét) között egy Petőfi első kiadást talált. Szimat, szerencse.
Legtöbbször azonban gyűjtők adnak be könyveket, akik egészen pontosan tudják, hogy mijük van, így aztán nincs is sok vita a kikiáltási árról, és nem fenyeget az ájulás veszélye sem, mikor az aukció után a beadó megtudja, hogy esetleg több százezer forintért ment el az ő ritkasága. S hogy miért adják be a megszállott bibliofilek gyűjteményük egyik-másik ékességét? Időnként felfrissítik a kollekciót, megszabadulnak a duplumoktól. A másodpéldányok nem azért kerülnek a gyűjteménybe, mert a könyvmegszállott nem tudja, mi lapul már otthon a polcon: egy-egy érdekes, ritka kötet cserealapként szolgálhat, illetve nagyjából bármikor pénzzé tehető. Nem mindig a gyűjtő bocsátja aukcióra a saját könyvét - előfordul, hogy az elhalt könyves családjában nincs, aki továbbvigye a tradíciót. Olyan is volt már a magyar aukciótörténetben, hogy egy tényleg méretes, több ezer darabos gyűjteménynek külön árverést rendeztek, de legtöbbször darabonként kerülnek beadásra, aztán kalapács alá a könyvritkaságok.
A licit előtt azonban az antikváriusnak meg kell állapítania, megközelítőleg mennyit ér az a bizonyos kötet. Földváry Antal szavaiból kiderül: a legdörzsöltebb becsüs is találkozik olyan kötettel, amilyennel azelőtt még sosem - ilyenkor a szakirodalom és az adott témában rendszerint még az antikváriusnál is jártasabb gyűjtőkör tagjai nyújtanak segítséget.
Hogy végül a leütési árból mennyit kap a beadó, antikváriumonként, sőt néha könyvenként változó lehet. Földváry hallott már 60 százalékos rátáról, de 90 százalékos kifizetésről is tudomása van, ami viszont az antikvárium profitját csökkenti - az árverésekkel az öreg könyvekkel foglalkozó üzleteknek a profitszerzés a céljuk, s ezt nem is titkolják. Hogy egyesek mégis viszonylag magas kifizetési rátát ígérnek, annak oka az antikváriumok között - egyszer élénkebben, máskor csak jelzésszerűen - tapasztalható presztízsharc. Egy-egy ősnyomtatvány vagy újabb, de ritkasága miatt igencsak becses könyv sok gyűjtőt vonz az aukcióra. Híre megy.
És hát a simli is képes kalapács alá juttatni értékes könyveket. A simlinek több alfaját is ismeri a szakma. Egy körúti antikvárius például fillérekért megvett, vagyis hát inkább kilopott, aztán évek alatt szépen dobra vert egyházmegyei könyvtárakról mesélt - Földváry nem zárja ki, hogy történhetett ilyesmi. A másik átverés az olykor közintézményi tulajdonosi pecsétek válogatott eszközökkel (kaparással, lefestéssel) történő eltüntetése. Nagyobb lopások esetén a rendőrség is kopogtathat az antikváriusok ajtaján, az eltűnt darabok után nyomozva. De kétes eredetű, kikapart címlapú könyvet magára valamit is adó antikvárius nem vesz át - pláne nem árverez, véli Földváry Antal.
Nem éri meg.
A Keserű pohár a legdrágább
Az igazi bibliofil igencsak mélyen a zsebébe nyúl, ha tényleg ritka könyvet szeretne a magáénak tudni - legalábbis ezt bizonyítják egyes tételek árai a könyvárveréseken. A Jura Civilia című XV. századi jogi kódexért például 22 millió forintot fizetett egy gyűjtő a Központi Antikvárium egyik 2003-as aukcióján, ugyanott egy évvel később 19 millióért ment el egy Vizsolyi Biblia. Öt évvel ezelőtt 11 millióért lehetett hazavinni 21 darab, 1572 és 1617 között keletkezett, magyar és horvát várakat ábrázoló rézmetszetet, s ugyanennyiért ment el Marsigli híres Duna-monográfiája, a Description du Danube is 2003-ban. A kéziratok is a népszerű tételek közé tartoznak Magyarországon: Radnóti Miklós Első eclogájának a szerző által papírra vetett példánya 13 milliót kóstált, a lírai autográfok közül azonban Vörösmarty Mihály Keserű pohár című versének kézirata bizonyult eddig a legdrágábbnak a maga 15 milliós leütési árával.
