Hogy Amerikával ellentétben nálunk miért maradt (eddig?) puszta képzelődés? Talán, mert régebben a poroszos nevelés miatt erősebben működött az emberekben valamilyen "felettes én". Ellentétben az öngyilkossággal, a megalázónak érzett környezet kiirtásához nem volt minta és nem volt eszköz.

A virginiai műszaki egyetemen történt, 33 halálos áldozatot követelő ámokfutás előzményeként tíz év alatt 13 hasonló esetet soroltak föl: mindet az Egyesült Államokból. Finnország (és vele Európa) megdöbbent a tuusulai Jokela Gimnáziumban a múlt héten rendezett vérfürdő hírére. Svédországban viszont letartóztattak két kamaszt, ők felbuzdulva a történteken, követni akarták a példát.

Sokféle okkal magyarázzák az iskolai mészárlásokat. Az erőszakos filmekkel, videojátékokkal például, ahol a magányos hős legyőzi a túlerő ellene irányuló agresszióját. Azután a bulvármédiával, amely reflektorfénybe állít minden ilyen tragédiát, egyben mintát is szolgáltat. A depresszió elleni gyógyszerekkel, hiszen kimutatták, hogy az elkövetők jó része előzőleg használt ilyen szereket. A legtöbb elkövető életében megtalálható egy általánosabb közös motívum: a frusztráció. A divatos, nagy presztízsű közösségekből való kirekesztettség. A virginiai ámokfutót a hírek szerint ázsiai származása és szerelmi kudarca frusztrálta. A finnországi lövöldözőt a diáktársai kiközösítették, csúfolták. A gyermek- és kamaszközösségekben kegyetlen őszinteséggel szembesítenek mindenkit a kialakuló hierarchiával. Amikor kirekesztésről beszélünk, többnyire az eltérő bőrszín, vallás, nemi identitás miatti kiközösítésre gondolunk. Pedig a kirekesztés a valóságban sokkal általánosabb. A nagy fülű, a kövér, az ügyetlen, az általános szépségideáltól, viselkedésmintától eltérő kamaszokat is kiközösítik, mert a "menők", a "trendik" közé tartozni csak akkor igazán jó érzés, ha átélhető vele a "lúzerek" kirekesztésének élménye is.

A lövöldözős tragédiákat - az öngyilkosságokhoz hasonlóan - meg lehetne előzni. A lehetséges elkövető ugyanis jeleket ad: fenyegetőzik, videofilmet tesz föl a YouTube-ra - de vagy nem veszik észre, vagy nem veszik komolyan, ami tovább növeli tehetetlen dühét. Úgy gondolom, a lövöldözős iskolai tragédiák alapvető oka, hogy a valamiért kirekesztett és megalázott kamaszok egy végtelenül érzékeny életkorban szembesülnek a modern demokrácia kétszínűségével: azzal, hogy a felszínen ugyan egyenlőséget deklarálnak, a társadalomban azonban kőkemény informális hierarchiák, értékrangsorok működnek. Mire felnő az ember, egész életre szóló lelki sérülések árán talán beletörődik ebbe. De kamaszkorában, aki e sor végére szorul, úgy érzi: csak aközött választhat, hogy tartósan elfogadja önmagát vesztesnek, vagy megpróbálja magával rántani az egészet a megsemmisülésbe.

A szabad fegyverviselés annyiban okolható, hogy az ábrándozás után valóban lőni ott fognak, ahol van mivel.