Lehet, hogy nem szeretjük, de mégis oda járunk. A fogyasztói társadalom már csak ilyen. Az már országfüggő, hol milyen kereskedelmi szerkezet alakul ki. Nálunk a (kereskedelmi) rendszerváltást követően nem a nyugat-európai folyamat filmje pergett le gyorsítva, hanem egy másik forgatókönyv. A klasszikus, "osztályos" nagy áruházak lényegében kimúltak, és helyükre villámgyorsan benyomultak a bevásárlóközpontok.

A második hullám a hipermarketeké volt, amelyek éppen a plázaláz hajnalán jelentek meg a színen (az első fecske a Tesco volt a Pólus Centerben). A hipermarketek már a bevásárlóközpontokra is veszélyt jelentettek, hiszen terjeszkedésük a "big box" jegyében fogant, azaz maguk is kisebbfajta plázát építettek maguk köré. Először csak a kasszasor előtt nyitottak üzletek, aztán már folyosószám. A hipermarketek nyomulása egyszerre bolygatta fel az élelmiszer-, a műszaki és a ruházati kereskedelmet.

Ez az összetett játszma már nem egyszerűen magyar-multi meccs. A plázák például tele vannak magyar bérlőkkel, akad nem egy hazai tulajdonú kereskedelmi lánc, amelyet épp az tett naggyá, hogy megértette az idők szavát, és gőzerővel benyomult a bevásárlóközpontokba. A hipermarketek pedig nemcsak a magyar kiskereskedők piacát zabálták fel, hanem a korábban érkezett multiláncokét is, miközben a pénztársorok előtti kisboltokba többnyire magyar bérlők igyekeznek túlélni a változásokat.

Budapest belseje valóban szinte megtelt, de azért mindig akad még egy nagy telek az új jelentkezőknek. Ha másként nem, hát bontással - ahogy az Aréna Plazává lett lóversenypálya esetén is. Borítékolható, hogy hasonló építkezésekre lesz még példa az elkövetkező években. Az egykori ipari zónák helyén éktelenkedő rozsdaövezetek még szinte kihasználatlanok, miközben mellettük gyakorta sűrű sorokban araszolnak az autókígyók. A külső közlekedési gyűrű mentén pedig látni még kukoricaföldeket, így van még hová építeni. A vevők pedig csak nem akarnak elfogyni.

Tetszik vagy nem: a megtelt táblát nagyon korai kitenni a nagy magyar bevásárlóközpontra. Sokan nyitnak és zárnak be még addig. Utóbbiak közé azok is bekerülhetnek néhány év múlva, akik most nyeregben érzik magukat. Az igazán jó magyar kereskedőket nem féltem. Karnyújtásnyira van az Auchan, az Interspar és a Plus, de a 40 kiló almát azért a vörösvári "maszek" zöldségesnél vettem meg, a kenyeret a solymári péknél, ásót a piliscsabai vegyesboltban, járólapot pedig a leányvári műkövesnél. Ők valahogy tudják, mi kell nekem és mennyiért.