Szeretjük a túlhabzás nélküli, egyszerűségükben is expresszív, minden ízükben modern dolgozatokat, mint amilyen ez a tábla is. Szeretjük, ha valami az, ami, se több, se kevesebb.

Miért szeretjük?

Elsősorban azért, mert ez a város erősen hajlik a túlzásokra, a legtöbben minimum egy csillaggal többet adnak maguknak, mint amennyi járna nekik, ezért úgy érzik, hogy kizárólag barokk, ritkábban a korai szecesszió nyelvén érdemes kifejezni magukat, t.i. kiírni a boltjuk ajtaja fölé, hogy tapéta vagy hogy zálogház. A képen látható tábla ez alól szerencsére kivétel. Másodsorban szeretjük, mert helyén valónak tartjuk, ha egy üzlet cégére nem kerül többe, mint amennyit a teljes árukészletéért adnánk, szívünk szerint.

Eheti műtárgyunk alkotója profi, a kisujjában van a reklámszakma minden csínja-bínja, például az az aranyszabály is, hogy légy mindig meglepő és talányos, mert ezzel tudod megállítani és felzaklatni a potenciális fogyasztót. Figyeljük csak meg mindenekelőtt a színválasztást. A mester akkorát csavart, hogy szinte szédítő, az amatőrök, ugye a harsánysággal igyekeznek manipulálni a publikumot, ott van például az IKEA, na az a sárga azon a kéken majd' kiveri az ember szemét, az Örs vezér terén például annyira brutális, hogy az áruház-építés ellen tiltakozó körüllakók között volt olyan is, aki egészen tönkrement bele, a zaj, a kosz mellé azt is felírta a panaszlistára, hogy ha sokáig nézi a sárga-kék táblát, úgy érzi, súlyos mentális sérüléseket szenved, előbb-utóbb. A tábla készítője viszont úgy hozta össze a két színt, hogy alig vehetni észre a különbséget. Lenyűgöző.

Ott vannak azután a betűk. Azok, akik a dekorációt szakmaszerűen űzik, még mindig azt a túlhaladott, unalmas iskolát követik, hogy a betűk, legalábbis egy szón belül, lehetőleg legyenek egységesek, és nagyjából egyenesen fussanak, az a szép. Itt a napnál világosabban látszik, mennyire nincs igazuk ezeknek az ortodoxoknak.

A legszebb azonban, hogy ha a fene fenét eszik, se tudjuk teljes biztonsággal kihámozni, mi van a táblán. Két Opel-jel között egy Távol-Keleti táblajáték? Vagy, az, hogy z GO z? Vagy eldöndötték az N-eket, így amit látunk, az voltaképpen N GO N? Muszáj tehát bemenni a boltba, és megkérdezni, mit látunk, mert ebbe bele lehet őrülni. És ugye, ha az ember már bement, elkezd nézelődni. És ha már elkezdett nézelődni, könnyen lehet, hogy megtetszik ez-az. És ha már megtetszett...

Zseniális.

Olvasóink engedelmével ezúttal csak annyit árulunk el, hogy a műtárgy Erzsébetvárosban, a Keleti pu. közelében látható, többet nem. Az utóbbi időben ugyanis - mint ismeretes - csúnyán elkezdték lopni az egyedi, művészi igénnyel elkészített cégéreket, mi meg em akarunk tippet adni a tolvajoknak. Nem vennénk a lelkünkre, ha a tábla miattunk tűnne el az értő publikum szeme elől.   

Radikális tipográfia