Szavakban teljes az egyetértés Amerika és Európa között Irán ügyében, ám a diplomáciában a hangsúlyoknak is jelentőségük van. Angela Merkel német kancellár a hét végén a Bush házaspár texasi birtokán vendégeskedett, ami a Gerhard Schröderrel folytatott emelt hangú szócsaták után üdítő változatosság. Ugyanez volt a helyzet pár nappal korábban, amikor Nicolas Sarkozy tiszteletére George W. Bush elnök néhány szót franciául is hajlandó volt kiejteni, a kongresszus pedig ovációval köszöntötte a Washingtonban mélyen megvetett Jacques Chirac utódját.

Hol van már az annak idején demonstratíven a csatornába öntött bordeaux-i vörösbor? A viszony most kifejezetten jó, a hangnem egyenesen baráti - ám a nemzeti érdekek változatlanok maradtak. Amerika azonnali gazdasági szankciókat követel Irán ellen, ami neki, nem lévén kapcsolata Teheránnal, semmibe, az Európai Uniónak viszont nagyon sok pénzébe kerülne. Bush korábban még a harmadik világháború rémképét is felvázolta, ha Irán nem hagy fel az atomprogrammal. Teherán a napokban azzal reagált, hogy már háromezer centrifugában dúsítják az urániumot. Az oroszok, akik szintén a játszma részesei, egy éve folyamatosan három hétre vannak a busehri atomerőmű átadásától, ahol Irán egyszer talán majd fel tudja használni az uránt - ha tényleg békés célokra dúsítják.

Merkel az amerikaiakkal való teljes egyetértését hangoztatva azt mondta Texasban, hogy meg kell vizsgálni az Iránnal fenntartott gazdasági kapcsolatok ügyét, de a szankciókat az ENSZ Biztonsági Tanácsának kellene megszavaznia. Ez az orosz és kínai vétó miatt éppolyan lehetetlen, mint az a francia-brit javaslat, miszerint az Európai Unió döntsön közösen a szigorításokról. Utóbbit egy német-spanyol-osztrák koalíció blokkolja, márpedig az EU-ban minden külpolitikai lépéshez konszenzus kell. Merkel és Sarkozy tegnap Berlinben folytatta az amerikaiakkal a múlt héten megkezdett beszélgetést. Jövő hétfőn az ENSZ BT öt állandó tagja, Németország és az Európai Unió képviselői Mohamed el-Baradeit hallgatják meg. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség igazgatóját az amerikaiak azzal vádolják, hogy Iránt támogatja a vitában.

A Fehér Ház az iráni atomprogram mellett a november végére Annapolisba tervezett közel-keleti békekonferenciával és a pakisztáni válsággal is kiemelten foglalkozik. Ezek mind nagyon fontos kérdések - ám Bush nemcsak emiatt ássa bele magát mind jobban a külpolitikába. Amerikában a második négyéves elnöki mandátum utolsó esztendeje hagyományosan a "béna kacsa" időszaka, amikor a törvényhozási támaszát szinte automatikusan elveszítő, szárnyaszegett elnöki hatalom kénytelen pótcselekvéssel beérni. A múlt héten a kongresszus egy vízgazdálkodási beruházásokról szóló törvény esetében először bírálta felül az elnöki vétót.

A jelzés világos: Bush otthoni hatalma egyre korlátozottabb. A külpolitikában azonban viszonylag szabad kezet élvez, ezért várható, hogy 2009. januári búcsújáig főként erre koncentrál. Az iraki háború azonban ezen a téren is szűkítette a lehetőségeit. Hétvégi lapértesülések szerint a Pentagon nem készül háborúra Irán ellen - leginkább azért, mert nincs mivel. A szárazföldi erők így is túlterheltek.