A Mol átvételének most két akadálya van. Az egyik az, hogy a Molban egyetlen részvényes sem rendelkezhet a szavazatok több mint 10 százalékával, függetlenül attól, hány részvényt birtokol. Így egyikük sem veheti át az irányítást. A másik akadály pedig a lex Molnak nevezett törvény, amelyet nem sokkal azután fogadott el a magyar parlament, hogy az OMV kifejezte érdeklődését a magyar olajvállalat iránt. A törvény minden vállalatban korlátozza a részvényesek hatalmát azáltal, hogy a menedzsmentnek jogosítványt ad a felvásárlások megakadályozására. Az igazgatótanácsok hatalmát pedig azáltal is tovább erősíti, hogy a tagok elmozdításához ezután a részvényesek 75 százalékának szavazata szükséges.

További - és meglehetősen újszerű - eleme a törvénynek, hogy megköveteli: egy vállalat, bármely országban legyen is bejegyezve, ha egy "stratégiai" vállalatot akar felvásárolni Magyarországon, a tervezett lépéseit jóvá kell hagyatnia a részvényesek közgyűlésével, még a hivatalos ajánlattétel előtt! Ez az eljárást sokkal bonyolultabbá, a felvásárlást pedig kevésbé vonzóvá teszi a potenciális vevő számára, ugyanis nagy nyilvánossággal járna, és előzetes figyelmeztetést is küldene az átvenni kívánt cég számára.

A magyar kormány nem az első, amely kísérletet tesz arra, hogy a "nemzeti büszkeségnek" számító vállalatok átvételét megnehezítse. Más tagországok is próbálkoztak hasonló stratégiával a múltban, általában kevés sikerrel.

Vegyük például a Volkswagen ügyét. Néhány héttel ezelőtt az Európai Bíróság megszüntette az ún. "Volkswagen-törvényt", mely több mint 40 évig volt érvényben, és megakadályozta, hogy bármely részvényes megszerezze a szavazatok több mint 20 százalékát, s lehetővé tette, hogy a szövetségi kormány és Alsó-Szászország tagokat nevezzen ki a felügyelőbizottságba. Emellett a részvénytőke 80 százalékára emelte a minősített többség szintjét, amit az éves gyűlés egyes döntései megkövetelnek. Az Európai Bíróság - nem meglepő módon - úgy döntött, hogy ez a törvény állami-tartományi rendelkezésekből kifolyólag korlátozza a tőke szabad mozgását, amit az uniós jog nem tesz lehetővé.

Sokan siettek kijelenteni, hogy a lex Mol és a Volkswagen-törvény összehasonlítása olyan lenne, mintha az almát a körtével hasonlítanánk össze. A két törvény azonban meglepő hasonlóságot mutat.

A magyar olajcégben a 10 százalékos szavazati limitet 1995-ben vezették be, amikor a magyar állam tulajdonában volt a részvények 87,4 százaléka! A magyar kormánynak tehát arról kellene meggyőznie az európai hatóságokat, hogy ez valójában nem állami rendelkezés. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy azért nem minősül már annak, mert a részvényesek az állami tulajdonrész megszűnése után is fenntartották ezt a szabályt. Ez hasonlít azon tagállamok érveihez, akik fenntartották az aranyrészvényeket a privatizált vállalatokban, és azzal védekeznek: ezen részvényeiket sosem használták. A kézenfekvő értelmezés azonban mégiscsak az, hogy a tízszázalékos limit állami rendelkezés, amit el kell törölni - és a részvényesekre kell bízni, hogy eldöntsék, újra be akarják-e vezetni a szavazati korlátot.

Az Európai Bíróság elismerte, hogy - bár a tőke szabad áramlását akadályozó intézkedések elméletileg tilosak - kivételes körülmények között mégis elfogadhatók. Az pedig a tagállamok dolga, hogy bebizonyítsák, a kivétel jogos. Mind ez idáig a magyar kormány első számú érve az, hogy biztosítania kell a földgázellátás biztonságát. Ám az EU energiapiaci liberalizációs politikája is tekintettel van az ellátás biztonságára. Igen nehéz belátni, miként lehet amellett érvelni, hogy egy európai vállalatnak egy másik EU-tagországból való cég általi felvásárlását azon az alapon kell megakadályoznia, hogy azáltal veszélybe kerülhet az energiaellátás. Mivel minden a piacok liberalizációja és egy egységes európai piac felé mutat, nehéz elképzelni, hogy az Európai Bíróság - ha az ügy elékerül - elfogadná, hogy társaság feletti kontroll megváltoztatását akadályozó rendelkezések elengedhetetlenek vagy arányosak lettek volna.

Természetesen van egy másik fontos elem is. Mégpedig az, hogy ha ilyesféle ügyet az Európai Bizottság az Európai Bíróság elé visz, amögött kifinomult politikai megfontolás is lehet. A bizottságnak azzal, hogy kész volt a Volkswagen ügyét - még ha kis késéssel is - az Európai Bíróság elé letenni, az volt a célja, hogy jól érthető jelzést küldjön minden tagország felé.

Egy érdekesség: október 30-án a bizottság nyilvánosságra hozta, hogy engedélyezi a Mol számára az olasz Italiana Energia e Servizi felvásárlását. Az ilyen tranzakciók véghezvitelének lehetősége az EU egyik legjelentősebb vívmánya. Ezek az előnyök azonban felelősséggel is járnak!

A szerző a Sidley Austin LLP európai trösztellenes csoportjának vezetője, Brüsszel