Ha azonban a törvény konkrét tartalmát nézzük, szerintem más eredményre juthatunk.

Ez a törvény nem lex Mol, mert valamennyi, a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű, ún. stratégiai társaságra vonatkozik. Idetartozik jelenleg az összes villamosenergia-ipari, földgázipari, illetve kereskedelmi társaság, továbbá a vízközművállalatok és még további vállalatcsoportok is e törvény hatálya alá kerülhetnek, ha esetleg a közlekedés, illetve a hírközlés terén további privatizálásra kerül sor. Ahol pedig ez a törvény a társasági törvényt módosítja (pl. a saját részvény felső határának eltörlésénél, avagy a vezető tisztségviselők minősített többséggel való visszahívásánál), ott a módosítás az összes nyilvánosan működő részvénytársaságra kiterjed.

Egyébként eddig a Molhoz a magyar tőkepiaci törvény szerinti felvásárlási, avagy fúziós ajánlat osztrák részről nem érkezett, így "ellenséges felvásárlási kísérletről" sem lehet beszélni. Mint az OMV hirdetései mondják: érdemes beszélgetni arról, hogy az olaj- és a gázellátás terén hosszú távon mi lenne jó Kelet-Közép-Európában. Az ügy megítélésénél azonban figyelembe kell venni a versenypolitikai összefüggéseket is. Egy OMV-Mol-fúzió mind a magyar, mind az osztrák nemzeti versenyjog, mind az uniós versenyjog szempontjából tüzetes vizsgálatot igényelne.

A vizsgált törvény nem állami vagyont véd, hanem éppen fordítva: a magántulajdonban álló társaságoknál biztosít meghatározott állami jogosítványokat a közérdek védelme érdekében. Magyarországon ugyanis a szocialista rendszer összeomlása után igen radikális privatizáció zajlott le. Ma Magyarországon kevesebb állami tulajdonú vállalkozás van, mint Ausztriában. A Molt a magyar állam teljesen privatizálta, míg az OMV-ben jelentős az osztrák állami tulajdon. Ez év áprilisában az Európai Unió igényeire tekintettel megszüntettük Magyarországon az aranyrészvény intézményét is.

Az aranyrészvényt az 1997-es privatizációs törvény vezette be. Az állami privatizációs apparátus azért harcolta ki ezt a korábbi magyar jogban ismeretlen részvényfajtát, mert ha van aranyrészvény, nem kell a tartalmi regulációval bíbelődni, nem kell igényes, biztosítékokkal övezett privatizációs szerződéseket kötni, hanem magasabb áron el lehet adni az állami részvényeket, majd egy állami aranyrészvénnyel diktálni lehet a magántulajdonú társaságnál. Amikor azonban beléptünk az unióba, ez a durva megoldás tarthatatlanná vált. A magyar Országgyűlés három évig szenvedett az aranyrészvény eltörlésével, hiszen ez egyértelműen vagyonvesztést jelent az állam számára. De végül is az EU ezt kinyomta belőlünk. Ennek következtében azonban a közellátás védtelen maradt, mert a korábbi betekintési, befolyásolási, kármegelőzési lehetőségek megszűntek. Az állami szabályozás kiegészítésére tehát mindenképp szükség volt, a Mol körüli nyilatkozatháború csak felgyorsította a közellátást biztosító törvény megalkotását.

A közellátás biztonságáról gondoskodó októberi törvény az egész Európában elfogadott corporate governance (felelős vállalatirányítás) jegyében általános jelleggel növelte a részvényesek közgyűlésének jogait, és ezzel együtt az információs lehetőségeket, a társadalmi felelősséggel is rendelkező nagyvállalatok működésének átláthatóságát is. A társasági törvény módosításával jelentős deregulációt hajtott végre a magyar törvényhozó, és a társulók részére nagyobb autonómiát biztosított ahhoz, hogy az alapszabályban részvénytársaságuk belső viszonyait sajátosságaiknak megfelelően állapítsák meg.

Így a megszerezhető saját részvény felső határát - a kft.-nél már 2006-ban végrehajtott módosításhoz hasonlóan - a törvény valamennyi részvénytársaságra nézve eltörölte, s lehetővé tette, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabálya meghatározza az egy részvényes (részvényesi csoport) által gyakorolható szavazati jog felső határát.

A Mol alapszabályában a szavazati jogot korlátozó rendelkezés eddig is benne volt, ez tehát nem új.

A Volkswagen-esettel való párhuzam azért hamis, mert Németországban egy vállalatra nézve hoztak törvényt, és törvény írt elő szavazatkorlátozást. Ezt joggal kifogásolta az Európai Bíróság. De nálunk általános alapszabályi lehetőségről van szó, amit a részvényesek vagy alkalmaznak, vagy sem.

Ugyancsak az alapszabálynak kell rendelkeznie arról, hogy miként lehet a stratégiai társaságok igazgatósági, illetve felügyelőbizottsági tagjait visszahívni mandátumuk lejárta előtt. A törvény ugyan ajánlja a háromnegyedes többséget, de azt nem teszi kötelezővé. A társasági törvény egyébként maximum ötéves (határozott) időtartamra teszi lehetővé az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok megválasztását - tehát a vezetők bebetonozása eleve lehetetlen. (Az alapszabály akár egy évet is előírhat.) Ha pedig a vezető tisztségviselőket határozatlan időre választja a közgyűlés, egyszerű többséggel is lehetséges a visszahívás. Nincs tehát vezetői hitbizomány. Egyébként a háromnegyedes visszahívási szabály több mint tizenöt éven át érvényesült a magyar kft.-k szabályozásában, és például ma is megtalálható - na hol? - az osztrák részvényjog szabályaiban.

Az állami beavatkozásra a stratégiai társaságok ügyeibe igen csekély lehetőség van, s ezeket a villamosenergia-törvény, illetve a földgáztörvény 2007 áprilisa óta már egyébként is biztosította. Arról van szó, hogy a Magyar Energia Hivatal egy-egy személyt delegálhat az e körbe tartozó társaságok igazgatóságába és felügyelőbizottságába. A küldötteknek nincs szavazati joguk. Lényegében megfigyelői státusban, véleményező-javaslattevő helyzetben vannak, és ez aligha minősíthető a magántulajdonosi autonómia alkotmányellenes megsértésének.

Összefoglalva tehát: véleményem szerint a 2007. évi CXVI. törvény az unió normáival összhangban áll. Egyrészt az általános részvénytársasági jogot egyszerűsíti, másrészt a közellátást szolgáló, stratégiainak nyilvánított valamennyi magántulajdonú vállalatnál - a szükséges és arányos mértékben - állami többletjogosítványokat biztosít úgy, hogy az ne sértse a tulajdonosi autonómiát. A törvény egyáltalán nem zárja ki a Mol esetleges jövőbeni felvásárlását, de az nem puccsszerűen, hanem csak szabályozott keretek között, megfelelő feltételek esetén, reális áron lesz lehetséges. Jó esélyünk van azért arra, hogy ezt a közérdekeket szolgáló törvényt az Európai Bíróság előtt is megvédjük - ha kell.

A szerző egyetemi tanár