A Felkészülés a klímaváltozásra című tudományos ülésszakot a magyar tudomány ünnepének rendezvénysorozata keretében az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottsága és a Corvinus Egyetem Szervezte.

Láng István, aki 2003 és 2006 között irányította a globális klímaváltozás hazai hatásait vizsgáló úgynevezett VAHAVA-projektet (Változások-hatások-válaszok), hangsúlyozta, hogy ajánlásaik alapján folyik a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, s ezen belül egy kétéves Nemzeti Éghajlatváltozási Program kidolgozása, amely 2008. elején kerül az Országgyűlés elé.

Mint mondta, a VAHAVA immár márkanévvé vált, ezért úgy gondolták, hogy valamilyen formában folytatni kellene a projektet. Így született meg egy olyan hálózat létrehozásának ötlete, amely az országszerte több mint száz helyen folyó klímakutatásokat koordinálná.    A csoportok között jelenleg nincs kapcsolat, senkinek sincs áttekintése. "Ez egy nagy hadsereg, amelyet össze lehetne hozni, komolyabb munkákra lehetne felhasználni" - hangsúlyozta az akadémikus.

A VAHAVA-hálózat a tervek szerint 2008. januárjában indulna. A hálózat egyrészt gyűjtené a hazai és külföldi programokról szóló információkat, másrészt koordinálná az interdiszciplináris kutatásokat, s ugyanakkor lobbizhatna új tudományos projektek elfogadása érdekében - hangsúlyozta Láng István.

A konferencián Harnos Zsolt akadémikus két, folyamatban lévő klímakutatási projektet ismertetett. Az egyik hazai finanszírozású program, amely az éghajlatváltozás társadalmi, gazdasági, mezőgazdasági vetületeit elemzi. A másik, az ADAM, pedig uniós projekt, amelyben Magyarország is részt vállal. Ennek célja felmérni a jelenlegi üvegházhatású gázok kibocsátása és az alkalmazkodási politika hatását, valamint olyan elfogadható alternatívát kidolgozni, amelynek alkalmazásával a globális felmelegedés a preindusztriális szinthez képest nem haladná meg 2 Celsius fokot.

Tóth L. Ferenc közgazdász, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) munkatársa azt elemezte, hogy a klímapolitikán belül az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, illetve az alkalmazkodás tekintetében a döntéshozóknak milyen problémákkal kell szembenézniük. "Ameddig az emberek többet szeretnének fogyasztani, addig nem nagyon van más lehetőségünk, mint ezeket az igényeket kielégíteni" - mutatott rá Tóth L. Ferenc. Megjegyezte: ha az emberek úgy döntenének, hogy holnaptól hajlandóak lemondani a fogyasztás egy részéről, akkor egy adott szinten beálló "stacionér" gazdaság ki tudná elégíteni az igényeket. "Sajnos ettől még messze vagyunk. Bármelyik előrejelzést nézzük, mindegyik nagyon komoly gazdasági növekedéssel számol. Itt nem is az a kérdés, hogy folytatódjék-e a gazdasági növekedés, hanem, hogy milyen környezeti következményekkel" - emelte ki a közgazdász.

Várallyay György akadémikus az éghajlatváltozás, az időjárási viszontagságok és a földhasználat közötti összefüggéseket boncolgatta,  rámutatva, hogy az utóbbinak az elmúlt 50 évben "melegítő hatása" volt. A talaj "a legnagyobb potenciális vízkészletünk" - hangsúlyozta az akadémikus, hozzátéve: az, hogy milyen mértékben képes megtartani a talaj a vizet, a földhasználattól is függ: attól, hogy milyen mélyen szántanak, milyen vegetáció borítja a területet - évelő vagy egyéves növény. Kiemelte, hogy a vízkészletek már ma is stratégiai jelentőségűek, az olaj és a fosszilis energia mögött a konfliktusokban már "fel-feltűnik" a víz. Mint mondta, a jövőben ez még inkább így lesz, hiszen csökkenő készletekből növekvő igényeket kell kielégíteni a gyakoribbá váló időjárási szélsőségek közepette.

Láng István akadémikus zárszavában a klímaváltozásról szóló viták kapcsán kijelentette: "akár van klímaváltozás, akár nincs, 50 év múlva 8-8,5 milliárd él a Földön, növekszik a globális energiaszükséglet, amelynek nincs fedezete". Mind a felhasznált energia mennyiségében, mind struktúrájában változás kell - hangsúlyozta a kutató.

Láng István fontos tényezőként beszélt az alkalmazkodásról is,   amelyre - mint fogalmazott - azért is szükség van, mert a mai társadalom gyökeresen különbözik a 200 évvel ezelőttitől.

"Meghosszabbodott az élettartam, több az idős és beteg ember, többen laknak a városokban. A lakosságnak egy jóval nagyobb része sérülékenyebb a hőséggel szemben. Ugyanazok a meteorológiai események, amelyek száz évvel ezelőtt is előfordultak, minőségileg más hatással járnak. Ha nincs klímaváltozás, ha minden marad úgy ahogy van, akkor is sérülékenyebb a társadalom, akkor is kell valamit tenni ennek megelőzésére" - mutatott rá Láng István.

(MTI)