(A containment híres szó: a hidegháború kezdetén így hívták azt az amerikai stratégiát, amivel az USA igyekezett megakadályozni, hogy az európai országok dominószerűen szovjet befolyás alá „dőljenek” – a tud. megj.)

 A működését októberben megkezdő ECFR tanácsának társelnöke, Joschka Fischer volt német külügyminiszter szerint az EU-orosz viszonyban egyre növekvő mértékben a Kreml határozza meg a játékszabályokat, ezt a Huszonhetek csak egységes fellépéssel és közös stratégiával ellensúlyozhatják.

Az agytröszt megítélése szerint a közös uniós orosz politika hiánya lehetővé tette Moszkva számára, hogy növelje befolyását az EU-ra – elsősorban kétoldalú energiaszállítási megállapodások aláírásával, a koszovói kártya kijátszásával, az EU keleti szomszédságában szerzett pozíciókkal és a nukleáris fegyverek elterjedésének megelőzésére tett erőfeszítések megakadályozásával. (Itt a tanulmány készítői valószínűleg Iránra céloztak – a tud. megj.) A tanulmány felidézi, Vlagyimir Putyin orosz elnök hatalomra jutása (2000) óta Oroszországnak 11 EU-tagállamal volt éles vitás ügye, ezek közé tartozik a Litvinyenko-ügy vagy a lengyel hústermékekre kivetett embargó.

Az ECFR elemzésében csoportosítja az uniós tagállamokat annak alapján, hogyan viszonyulnak Oroszországhoz. Ciprus és Görögország a „trójai faló”: a kettős gyakran védi az orosz érdekekhez közeli álláspontot, Ciprus ráadásul az orosz tőke egyik paradicsoma. A németek, a franciák, az olaszok és a spanyolok a „stratégiai partnerek”, az általuk kiépített különleges kétoldalú viszony néha kifejezetten ütközik az unió energiapolitikai céljaival.

A „baráti pragmatisták” csoportját tízen alkotják – Magyarország mellett például Ausztria, Finnország és Szlovákia. A tízek gyakorlatias üzleti-gazdasági célokat követnek, s kisebb ellenállást mutatnak a politikai vitákban.  A „fagyos pragmatisták” táborába kilenc ország, a többi között Nagy-Britannia, Hollandia, Csehország és Románia tartozik: a gazdasági érdekeket előtérben tartják, de bírálják az emberi és demokratikus jogok oroszországi helyzetét. Az „új hideg háborúzók”, Lengyelországból és Litvánia kifejezetten ellenséges Moszkvával szemben, s vétójukkal készek blokkolni az EU-orosz tárgyalásokat.

Az ECFR szerint az Európai Uniónak nemcsak a nemzetközi szerződések betartása felé kellene „nyomnia” a Kremlt. Oroszország részvételét a G8-as csúcsokon egyenesen attól kellene függővé tenni, hogy Moszkva mennyire tartja be a közös megállapodásokat. A tanulmány javasolja, hogy a brüsszeli Bizottság versenyjogi szempontból vizsgálhassa a nagy energia-ügyleteket, illetve ilyen megállapodásokhoz szükséges legyen a testület előzetes engedélye.

EU-tagállamok – osztályozás az orosz viszony szerint

Trójai lovak: Ciprus, Görögország

Stratégiai partnerek: Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország

Baráti pragmatisták: Magyarország, Ausztria, Belgium, Bulgária, Finnország, Luxemburg, Málta, Szlovákia, Szlovénia, Portugália

Fagyos pragmatisták: Csehország, Dánia, Észtország, Írország, Hollandia, Lettország, Nagy-Britannia, Románia, Svédország 

Új hideg háborúzók: Lengyelország, Litvánia

Az ECFR tanácsában számos ismert személyiség kapott helyett. Így a többi között Martti Ahtisaari, az ENSZ koszovói különmegbízottja, Giuliano Amato volt olasz és Marek Belka volt lengyel kormányfő, Joschka Fischer volt német és Bronislaw Geremek volt lengyel külügyminiszter, Dominique Strauss-Kahn volt francia gazdasági és pénzügyminiszter, Soros György magyar származású amerikai befektetési bankár, Timothy Garton Ash brit történész, Rem Koolhaas holland sztárépítész és Brian Eno brit zenész és producer.

 Berlin