Ha én volt szocialista pártpénztárnok volnék, mint Boldvai László, nem lepődnék meg azon, hogy a közvélemény ráncolni kezdi a homlokát uszkve ezer négyzetméteres épülő vityillóm hírére. Mert átérezném, amit ezek után az átlagemberek gondolnak a balfertályi pénzmozgásokról.

Ha én gazdasági miniszter volnék, mint Kóka János, nem akarnék spórolni házam közművesítésén annak árán, hogy magamra haragítom a teljes szomszédságot. Mert tudnám, hogy ily fontos beosztású közszolgaként nem többet, hanem bizony, kevesebbet engedhetek meg csupán magamnak, mint egy mezei tulajdonos. Azt meg minimum ironikusnak tartanám a gazdasági tárca első embereként, ha körözött bűnöző kapálna a kertemben - feketén.

Ha én úgy gondolnám, hogy Medgyessy, Boldvai és Kóka kacsalábai körül minden a legnagyobb rendben van, nem írtam volna le most mindezt.