Osztrák-magyar kórház Indonéziában
- Örömmel jelentem: megcsináltuk! - mondta ünnepélyesen Habsburg György, a Magyar Vöröskereszt elnöke az indonéziai Banda Aceh városában, ahol osztrák-magyar adományokból építették újjá a Meuraxa kórházat. Ennek örömére hatalmas ünnepséget rittyentettek vasárnap félezer vendéggel, indonéz táncbemutatóval. Az osztrák, magyar és indonéz hatalmasságok (nagykövetek, segélyszervezetek elnökei, állami méltóságok, osztrák egészségügyi miniszter stb.) kokettálásának protokollját üdítően törte meg a díszítést békésen majszoló kecskék és a hóna alatt kacsát szorongató biztonsági őr látványa, s a "fényérzékeny" muszlim fejkendős nővérkék öröme.
A 250 ezer fős észak-szumátrai városban több mint ötvenezren, az egész tartományban további százezren veszítették életüket 2004 karácsonyán, amikor a harmincöt (!) méteres szökőár egyebek mellett a tartomány legnagyobb kórházát is letarolta. A parttól alig pár száz méterre fekvő épületegyüttesnek csak a váza maradt meg, a kertjéből sírkert lett. Azóta egy ideiglenes kórházban helyezték el a betegeket; az új Meuraxa egyik betegének hozzátartozója (aki édesanyja szemműtétjére érkezett az új intézménybe) egyszerűen úgy jellemezte az átmeneti kórházat: nem embernek való. Az új épületben, amely több mint öt kilométerre fekszik a tengerparttól, már október óta fogadják a betegeket.
Az 1,3 milliárd forintos projektbe az osztrák Hilfswerk segélyszervezet mellé beszállt az eredetileg önálló gyermekklinikát tervező Magyar Vöröskereszt is. Az indonéz egészségügyi tárcától származó értesülésünk szerint a kormány kezdettől fogva a segélyprojektek házasítására törekedett, ezért a (nemzetközi segélyezésben járatlan) Magyar Vöröskereszt csak a partnerek közül válogathatott, önálló kórházra esélye sem volt.
A magyar segélyszervezet összesen 752 millió forint cunamiadományt gyűjtött össze, emellett minimális állami pénzből is gazdálkodhattak. Megközelítőleg félmilliárd forintot fordítottak a kórház önálló szárnyaként megépült gyermekklinikára, 23 betegágygyal, magyar cégek adományaiból származó inkubátorokkal, defibrillátorral. Az egész kórház 94 betegágyból áll, viszont számos funkciót összevonhattak (konyha, mosoda) - ez volt a fő érv a kényszerházasság mellett.
Összességében 15 ezer négyzetméteres ingatlanról van szó, ebből a gyermekklinika 1500, a felnőttkórház 2000 négyzetméter, a többi a közös helyiségek, illetve a játszótér. A Vöröskereszt által gyűjtött adományokból étterem, orvosi, fizikoterápiás, elsősegélyszobák, ambulancia, vizsgálók, ambuláns műtő, gyógyszertár és kórterem épült. A kórházban 24 orvos és 150 nővér dolgozik.
Mindezt az osztrák generálkivitelező tervezte, amely ráadásul világpiaci szereplő: a Vamed Group, amelynek helyi tapasztalata is volt: így a magyarok mellette labdába sem rúghattak. Ezt megerősítette a magyar nagykövet, Illés Mihály is, aki szerint ezzel együtt példaértékűnek mondható a magyarok részvétele az egyik legnagyobb itteni cunamiprojektben. A Hilfswerk koordinátora arra hívta fel a figyelmünket: "Ez nem nemzeti büszkeség kérdése. A segélyesek felfogásában ez a mi pénzünk, a mi beszállítónk, de végül is ez jótékonysági beruházás, nem piaci. A lényeg, hogy az elkészült projekt profi munka". Hasonlóan érvelt lapunknak Habsburg György is, aki nem sokkal a szökőár előtt lett a Magyar Vöröskereszt elnöke. - Számunkra a végeredmény a fontos, ami vitathatatlanul egyedülálló e térségben - mondta.
A segélyesek büszkeségét alátámasztja, hogy a kórházat profi módon építették (mármint az osztrákok, hiszen a Magyar Vöröskereszt leginkább pénzzel szállt be). Az indonéz kormány az egyik legnagyobb helyi céget bízta meg ezzel, mivel nem akart magáncégek bevonásával kockáztatni. A munka nem volt egyszerű: forrásaink szerint a korrupció volt a legkisebb bajuk: eleve mocsárra kaptak területet a helyhatóságtól, ezért több mint tízméteres cölöpökre kellett építkezni. Igaz, ezzel a költségek csökkentek (szigetelés, üzemeltetés) és a heti-havi rendszerességű földrengések ellen is nagyobb védelmet jelent ez a megoldás. A rossz minőségű talajt is ki kellett cserélni, a környező "útszerűség" feltöltése viszont már állami feladat volna. A Meuraxa építése a nehézségek miatt jelentős csúszással indult. A Hilfswerk számára is meglepetés volt, hogy mocsarat jelölt ki a helyhatóság számukra, ráadásul egy tulajdonjogi vita miatt az egész épületegyüttest kilencven fokkal el kellett forgatni. Végül tizenhárom hónap alatt épült föl a kórház.
Kérdés, mihez kezd a luxuskórházzal boldog tulajdonosa, az indonéz helyhatóság. Egy állami tisztviselőtől tudjuk: a modern berendezések meglehetősen magas áramszámlákat jelentenek számukra, ezt, illetve általában az üzemeltetést úgy próbálják megoldani, hogy azt magáncéghez helyezik ki. A magasabb kategóriájú kórházak fizetős vendégeinek pénzét pedig visszaforgatják a "szegénykártyával" rendelkezők javára.
Az egyik legnagyobb Banda Aceh-i cunamiprojekt innentől már nem a "monarchián" múlik - legalábbis nem az osztrák-magyaron...
Banda Aceh, 2007. november
