A prágai példa
Három ok miatt.
Az elsőt Jirí Langer belügyminiszter hangsúlyozta, aki szerint a mintegy ötezer cseh újnáci szemmel és féken tartása jelenleg nem jelent különösebb gondot a rendőrségnek, mert a társadalom peremén csaholnak, s provokációkra leginkább külföldi - főleg szlovákiai segédlettel - képesek. A szombati történések igazolták a tárcavezető helyzetértékelését, habár a szakértők szerint azért a veszélyt nem érdemes lebecsülni, mert a cseh fiatalok, elsősorban a nagyvárosi munkanélküliek, de a diplomások körében is növekszik a szélsőséges nézetekkel rokonszenvezők száma.
Sokat nyomott a latban valamennyi cseh politikus egyértelmű magatartása. Václav Klaus államfő nem kertelt és nem is hallgatott: a tervezett menetelés bejelentését követően azonnal felkért valamennyi illetékest, hogy akadályozzák meg a politikai és morális szempontból egyaránt elfogadhatatlan kezdeményezést, amely meggyalázná a nácizmus áldozatainak emlékét. A kormányellenes tiltakozás nyilvánvalóan csak ürügy, amellyel a szélsőségesek provokatív szándékukat leplezik, és visszaélnek a szólás- és a gyülekezési szabadsággal - szögezte le egyértelműen. Nem hallgattak az értelmiségiek, köztük a cseh egyházak képviselői sem. Miroslav Vlk prágai érsek személyesen állt őrt a régi zsidó temető előtt, nyomatékosítva tiltakozását az antiszemita megnyilvánulások ellen.
Lényegesen megkönnyítette a rendőrség dolgát a pártmezektől és ideológiai értékrendtől független politikai és társadalmi támogatás. Már jóval a szombati események előtt a cseh ellenzékiek és neves értelmiségiek is felszólították őket a határozott és szakszerű fellépésre, amit azután magabiztosan végre is hajtottak. Senki sem bizonytalanította el őket hamis és populista megnyilvánulásokkal, ócsárló megjegyzésekkel, holott ők sem makulátlanok, hiszen a közelmúltban is több korrupciós botrány, politikai indíttatású kiszivárogtatás tépázta meg a tekintélyüket, a kormánypárti megfontolásból végrehajtott leváltások pedig a vezetők morálját. Most azonban ezeket a tényeket nem hánytorgatták fel, senki sem kívánta ebben a helyzetben sütögetni a saját vagy pártjának a pecsenyéjét. Egyetlen számottevő cseh politikus és más közéleti személyiség sem tett keresztbe a rendőrségnek, holott többen a fent említett tények miatt korábban keményen bírálták őket.
A cseh politikusok, egyházi személyiségek, jeles értelmiségiek, egyszóval a cseh társadalom magatartása követendő példaként szolgálhat arra, miként lehet egyértelmű politikai kiállással és fajsúlyos társadalmi aktivitással feltartóztatni a barna és egyéb veszedelmet.