Csak a mobil pittyeg a határon
Alaposan megtanultam Roosendaal és Sterpenich nevét az elmúlt három évben. Ritkán járok már úgy a brüsszeli jegypénztárnál, hogy Rosencrantz és Guilderstern jut helyettük az eszembe. Határállomások ezek: ha Amszterdamba megyek vonattal, akkor Roosendaalnál lépünk át Hollandiába, ha pedig Luxembourgba, akkor Sterpenichnél a nagyhercegségbe. Nekem azért van szükségem a nevükre, mert a belga újságíró-igazolványommal az ország területén ingyen utazom a vasúton, tehát csak a külföldre eső szakaszra kell jegyet váltanom.
Az átlag belgának (hollandnak) viszont vajmi keveset mond Roosendaal és Sterpenstern, vagy hogyan is hívják. Nincsen rájuk szüksége: a Benelux-együttműködés már a '70-es években felszámolta az útlevél-ellenőrzést (érdekes, hogy a visegrádi országok soha nem jutottak el ide önerőből). Így csak hab volt a tortán, amikor a hármak az NSZK-val és Franciaországgal karöltve, egy nem túl jelentékeny, ám hármas határ közelébe eső luxemburgi kisvárosban - pontosabban a Mosel folyón horgonyzó Marie-Astrid hercegnő fedélzetén - aláírták a schengeni szerződést. Ez 1985-ben történt, és a közös határőrizeti övezet tíz évvel később terjedt ki Nyugat-Európa nagy részére.
De vissza Roosendaalba. Amikor átérünk a határon, az égvilágon semmi nem történik, legfeljebb a mobiltelefon pittyen egyet: átállt a holland szolgáltatóra. A vonat fényfelirataiból sem tudjuk, hol vagyunk. A francia szöveg már akkor nyomban eltűnt, amikor kiértünk Brüsszelből, azóta csak a hollandot olvassuk. Sötétben vezetve az autóban is nagyon figyelni kell az országhatár kék tábláját - igaz, legalább az út minősége segít tájékozódni: a holland oldalon sokkal jobb az aszfaltozás.
A határvonal pontos hollétét legfeljebb a könnyű drogok szerelmesei követik figyelemmel: mások ugyanis a kábítószer-fogyasztás és birtoklás szabályai holland, illetve belga oldalon. Amúgy a schengeni övezetben felnövők mindennapjaiban természetes, hogy a törvények térbeli érvényessége nem attól függ, elhangzott-e már a "Jó napot kívánok! Útlevél-ellenőrzés!" fordulat egy egyenruhás szájából.
A december 21-re tervezett schengeni nyitás - amely közvetlenül Magyarország három, hatásaiban viszont mind a hét határszakaszát érinti - vette az eddigi akadályokat az EU-ban. Az utolsó kört a december 6-i belügyminiszteri ülés jelenti majd. Ám José Sócrates, az EU tanácsát jelenleg elnöklő portugál kormányfő, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság nem kevésbé portugál elnöke, valamint a tagállami vezetők is beírták már a naptárukba a nagy nyitást. Az EU szakmai fóruma korábban kimondta: az unióhoz 2004-ben csatlakozott kilenc tagország (Ciprus, a tizedik haladékot kért) teljesíti a szükséges feltételeket a szárazföldi és a vízi határellenőrzés felszámolására.
A nyitás jelentőségét mutatja, hogy csak a német-lengyel határon 83 millió átlépést jegyeztek fel az év első kilenc hónapjában. A reptereken csupán 2008 márciusának végén, a nyári időszámításra átálláskor történik meg a váltás.
