Csillagpörben

15 évvel azután, hogy szélsőjobboldali suhancok kifütyülték Göncz Árpádot a Kossuth téren, gárdákba gyűlt bitangokról, gyűlölködő sírgyalázókról, zsidózó tüntetőkről olvasunk híreket a sajtóban. A rendszerváltás után elmélyülő szegénység és a becsapott emberek dühe felerősítette a szélsőjobboldalt. A saját vagyonát szépen gyarapító újgazdag polgárság és hű politikusaik azonban láthatóan még mindig jobban félnek Marx tudományos elméletétől, vagy akár Michael Moor filmjeitől is, mint a fasisztáktól. Ostoba törvényük, amellyel megpróbálták összemosni a munkásmozgalmi jelképeket a fasiszta szimbólumokkal, erkölcsileg és politikailag is megbukott. Ezt még Révész Sándor is beismerte Csillagpör című írásában (október 31.).

Humanisták és demokraták számára elfogadhatatlan helyzet alakult ki. Tiltott a vörös csillag, de a nyilaskeresztre kísértetiesen hasonlító emblémával és árpádsávos zászlókkal masíroznak Budapest és Nyíregyháza utcáin az újnyilasok. A Legfelsőbb Bíróság olyan ítéletet hozott, amelyben Ságvári Endre és számos más antifasiszta ellenálló haláláért felelős csendőrt felmentették arra hivatkozva, hogy a "korabeli jogszabályoknak megfelelően" járt el. Batsányi szülővárosában, Tapolcán a városi könyvtárat nem a francia forradalmat üdvözlő költőről, hanem Wass Albertről nevezték el. A hatalom elhallgatja azoknak a túlélőknek a véleményét, akik ki merik mondani, hogy a zsidó gettót felszabadító vörös katonák sapkáján látott vörös csillag számukra a felszabadulást és az életet jelentette - és jelenti ma is.

Ahogy elkövettek bűnöket Krisztusra hivatkozva a vallásháborúk és az inkvizíció során, úgy más nemes eszme, így a marxizmus követői között is voltak olyanok, akik a hirdetett elvek lényegét eltorzítva, kegyetlen tetteikkel a mozgalom alapvető céljaival fordultak szembe. Ez azonban nem szolgálhat alapul arra, hogy bármely más eszmét azonosítsanak az embereket származásuk szerint felsőbb és alsóbbrendű fajokra osztó elvetemült gondolattal. A vörös csillag által jelképezett mozgalom, benne a marxizmus és a baloldali szociáldemokrácia irányzatai soha nem voltak azonosak a horogkereszt őrületével. Az újfasizmusért nem a baloldal, hanem az a politika a felelős, amely vakon hisz a piac mindenhatóságában, és olyan igazságtalan rendszert erőltet ránk, amelyben csak a gazdagoknak és az erőseknek jut a szabadság és a jólét élményéből.

Ma azok védelmezik a vörös csillagot, akik nem érzik magukat szabadnak addig, míg mások fel nem szabadultak, és akik a kapitalista állam helyett az önszerveződő közösségekre akarják alapozni a társadalmat. A mai "csillagosok" ezért nem akarják sem a tőkéseknek, sem az államnak alárendelni többek között az egészségügyi rendszert. Mi azért harcolunk, hogy társadalombiztosítási önkormányzat alakuljon a közös vagyon ellenőrzésére. A profit diktatúrájával szemben az élethez, a gyógyuláshoz és a lakhatáshoz való jogért, az önigazgatásért, a szakszervezetekért, a dolgozók kollektív tulajdonosi jogaiért, a szövetkezeti mozgalomért, a társadalmi demokráciáért emelünk szót. Ezért én sem foghatom be pörös számat, "szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát".

Vajnai Attila, a Magyarországi Munkáspárt 2006 alelnöke

Révész Sándor úr össze akarja kötni az Európa minden más országában szabadon használható vörös csillag ügyét a számos demokratikus országban tilalmas horogkereszt és a nyilaskereszt büntethetetlen használatával (Csillagpör, október 31.). Fenn akarja tartani, hogy Magyarország az egyetlen ország Európában, amely hatályos jogszabályát alapozza a holokauszt más országokban bűncselekménynek számító relativizálására.

Révész úr érvelésében felhasználja Schmidt Mária barbár trükkjét, a diktatúra és a terror egybemosását, követelve, hogy "önkényuralmi jelképek" megnevezés alatt továbbra is egy szinten kezeljék a diktatúra által kisajátított régi forradalmi jelképet a gátlástalan, parttalan terror jelképeivel.

Révész úr szerint "szabadságunk fölösleges és ártalmas korlátjainak egyike", hogy nálunk a horogkereszt és a nyilaskereszt nyilvános használatát tiltja a törvény. Vagyis szerinte Németország, Ausztria és még több más demokratikus ország feleslegesen korlátozza állampolgárai szabadságát. Vagyis szerinte a náci-hungarista terror visszahozását követelők, a Dunába lövések folytatását, az auschwitzi haláltábor újra indítását nyíltan követelők előtt álló egyetlen korlátot is le kell dönteni. Ezt a törekvést nehéz minősíteni.

Révész úr szerint "a vörös csillaggal itt és most azok tüntetnek, akik a pártállami diktatúrába vágynak vissza", és ezek között meg is nevezi Vajnai Attilát. Vajnai Attilának milyen politikai megnyilatkozására alapozza ezt a durva vádat? Tud olyan idézetet mondani tőle, amellyel ezt a vádat alátámaszthatja? Nem tudhat, mert ilyen szöveg soha sehol nem hangzott el. Révész úr a vörös csillag használatából vonja le azt a következtetését, amellyel a vörös csillag használatát tiltani szeretné, vagyis tautológiával "érvel". Valójában a vörös csillagot azok használják, akik 1956 egyik legfőbb követelését, a demokratikus szocializmust szeretnék megvalósítani. Hogy ez mennyire életképes elképzelés, az más lapra tartozik, de önkényuralomra törekvésnek hazudni nagyon durva rágalom.

"Egyik önkényuralmi jelkép sem önkényuralmiként kezdte" - állítja a szerző. Ez nem igaz. A nyilaskeresztet kimondottan az önkényuralom jegyében, a horogkereszt mintájára kreálták, akárcsak másik előképét, a kaszáskeresztet. Kreálásának a célja az volt, hogy behozzák Magyarországra a nácizmus és a fasizmus iszonyatos bűneit. A horogkereszt díszítőelem volt az ókorban, a politikába a nácizmus hozta be. Se a horogkereszt, se az "árpádsávos" (valójában egyik királyunk által idegenből behozott) zászló soha nem volt a nácizmus előtt politikai jelkép, mindkettő önkényuralmi jelképként került be a politikába. A vörös csillag ellenben egy évszázadon át a szabadság, a demokrácia, a diktatúra alóli felszabadulás jelképe volt, mielőtt több más forradalmi jelképpel, köztük a "kommunista" jelzővel együtt kisajátították a diktatúra megteremtői. Ez elegendő ok arra, hogy a terror jelképeitől elkülönítve kezeljük.

Válas György

Budapest

Brüsszelnek nem tetszik, hogy a mai magyar politikai elit még a '93-as jelképtörvénnyel láttatni engedte, mennyire képmutató az általuk engedélyezett demokrácia. Egy valamire való demokráciában ugyanis legalább a látszata megvan a politikai mozgástér szabadságának, de a győzelem annak idején annyira a fejébe szállt a tulipános uraknak, hogy a vörös csillag eltiltásakor erről megfeledkeztek. Nyugati kollégáik is jól megkéstek a kritikával, s ma sem önszántukból morognak, hanem mert - egyebek között - a Magyarországi Munkáspárt 2006 emberei megmorogtatták őket.

Igaza van Révész Sándornak (Csillagpör, október 31.) abban, hogy a legjobb lenne egyszerűen visszavonni ezt a szerencsétlen törvényt. Ez a legkevesebb, amit meg kell tenniük, hogy legalább brüsszeli nagyfőnökeik haragjától megszabaduljanak, s még így sem biztos, hogy azok megelégednek ennyivel. A visszavonás esetén ugyanis bizonyítaniuk kell, hogy ezzel nem táptalajt akarnak teremteni a náci eszméknek és szerveződéseknek. Márpedig ezt a törvénytől függetlenül is meg kellene tenniük, főleg ma, amikor a Magyar Gárda és társszervezeteik menetelése már határainkon túl is hallatszik és borzolja az idegeket. Azzal például, hogy az árpádsávos zászló mutogatásának-használatának körét a múzeumokra és állami ünnepélyeinkre korlátoznák, itt és most megtiltanák egykori hungarista írók műveinek árusítását, jelentősen korlátozni lehetne az ordas eszmék terjedését. Ha másért nem, akkor legalább a háború utáni szerződésekből fakadó kötelességeink alapján. De van burzsoáziánknak másféle törleszteni valója is.

Ma még "nem illik" fejére olvasni, de attól a tudatokban még nyilvántartják azt az égbekiáltó bűnsorozatot, amit magyar nép ellen követett el a népnek épített gyárak, ingatlanok és a nemzeti vagyon egyéb értékeinek elorozásával. Ennek a népnek a tudatában ezek az értékek a vörös csillaghoz kötődnek, s tulipános uraimék akkor lőttek igazán bakot, amikor nem látták meg, hogy a vörös csillag betiltásával lényegében azt a népet alázták meg, amely azokat az elorozott értékeket előállította. Célszerű lenne tehát, ha - saját érdekében - megszüntetnék a csillag használatát tiltó törvényt.

Ha erre ennek alapján nem hajlandó, akkor legalább ne járassa le magát az olyannyira hangoztatott demokrácia megcsúfolásával. A vörös csillag ugyanis elsősorban munkásmozgalmi jelkép, amelyet törvényes pártok szeretnének használni. Ha egy párt törvényes, akkor annak a jelképeit sem szabad betiltani.

Petik János

Salgótarján

A tisztelt vitapartnereim olyan tilalom ellen tiltakoznak (velem együtt), mely a világ demokratikus országainak túlnyomó többségében nem létezik. És olyan tilalmat kívánnak - Petik János úr kivételével - (velem szemben) fönntartani, sőt kiterjeszteni, mely a világ demokratikus országainak túlnyomó többségében szintén nem létezik. Ez a hiány sehol sem jelenti a holokauszt, vagy a gulág relativizálását, sehol sem jelent közeledést semmiféle fasiszta vagy kommunista terrorhoz. A levélírók azzal igazolják álláspontjukat, hogy a különböző jelképek különböző törekvéseket szimbolizálnak, én pedig szerintük a közöttük lévő különbséget tagadom. A vád hamis. Éppenhogy ezt írtam: "van értelme különbséget tenni a kommunista diktatúrák és a fasiszta diktatúrák között". Az azonban, hogy két dolog különböző, nem jelenti azt, hogy valamelyiket föltétlenül be kell tiltani. A kommunisták és a liberálisok között is van akkora különbség, mint a kommunisták és a fasiszták között (sőt!), mégsem szeretnék (újra, illetve tovább) olyan országban élni, ahol bármelyik irányzat szimbólumait betiltják.

Szimbólumok betiltásával semmilyen veszélyt nem lehet csökkenteni. Semmi nem utal arra, hogy a fasiszta veszély nagyobb lenne abban a sok demokratikus országban, ahol semmilyen önkényuralmi szimbólumot nem tiltanak, mint abban a kevésben, ahol igen. A rendszerváltástól 1993. április 14-ig nálunk sem létezett ilyen tilalom. És most, a horogkereszt betiltása után másfél évtizeddel kisebb a fasiszta jellegű eszmék befolyása, mint akkor volt?

Durva tévedés, hogy a svasztika korábban csupán díszítőelemként szerepelt. Ez volt többek között a hinduizmus legszentebb jelképe, szimbolizálta a jó szerencsét, a halhatatlanságot és még sok mindent. A Magyar Teozófiai Társaság címerében is megtalálható. Ahogy a horogkereszt betiltását kijátszották a nyilaskereszttel, úgy játsszák ki most (ahogy Vajnai Attila is írja) a nyilaskereszt betiltását valami mással. A tiltás tehát nemcsak helytelen, de reménytelen és értelmetlen is.

Vajnai Attila a Magyarországi Munkáspárt 2006 alelnöke. E párt honlapján '56-ról szólva az "ellenforradalmárokat" gyalázzák, és Kádár Jánost éltetik. Tehát a demokratikus, önszerveződő szocializmus kísérletét mocskolják, és e kísérlet sírásóját magasztalják. Az alelnök úr a honlapon található interjúja szerint a képviseleti demokrácia és a magántulajdon fölszámolását tekinti céljának. Az ő világnézete szerint ez a demokrácia alapfeltétele, az enyém szerint a demokrácia halála. Ebben sosem fogunk egyetérteni, de viszont annál inkább egyetértünk abban, amit Vajnai Attila ebben a rovatban írt hat évvel ezelőtt: "A világnézetemben semmi közös nincs a MIÉP-ével, mégis - a demokrácia nevében - aggályosnak tartom, hogy a szélsőjobb problémáját a cenzúra eszközével próbálják megoldani." (2001. október 15., Népszabadság).

Révész Sándor

Előny odaát

Esztergomban, a Szent István Gimnázium igazgatójának eltávolítása miatt kialakuló tiltakozási hullám "oldalvizén" újra szóba került a város új élményfürdője, s azok a visszásságok, amelyekről felépítése során suttogtak, s amelyről a Befürdő állami milliárdok címmel (november 3.) megjelent írásában Szalai Anna is úgy vélekedik: egy idő múlva nyilván a fölösleges beruházások sorába tartozik majd, hiszen alig egy kilométerre van a jóval olcsóbb és nagyobb párkányi strandtól.

A városnak két strandfürdője van: az alaposan megkopott, jelenleg Szent István nevét viselő, amely a hozzá tartozó, ám ma már üresen omladozó Fürdőszállóval együtt már a XIX. század fordulóján országos hírnévnek örvendett, és a szigeten, az igen sok, főként állami pénzből felépített (Széchenyi-terv) élményfürdő.

A nyár egyik fullasztóan meleg napján Esztergomba vetődve, s ott, különböző okokból többórás várakozásra kényszerülve sétálgattam a városban. Feltűnt, hogy a meleg ellenére egyik fürdőt sem ostromolták az úszni vágyó, vagy egyszerűen vízbe kívánkozó emberek. Kíváncsi lettem, hogy is van ez, és találomra elkezdtem kérdezgetni a szembejövőket, ki, melyik strandot részesíti előnyben és miért. Tizenkét emberből egy udvariasan elhárított, a többi viszont készségesen válaszolt. Nyolcan mondták azt, hogy egyiket sem, mert ha lubickolni akarnak, egyszerűen átsétálnak Párkányba, ahol nem csak olcsóbb, de jobb is a strand...

Sevcsik István

Budapest

Parlamenti akadálymentesítés

Középületeink akadálymentesítése lassan halad. Társadalmi érdek, hogy az alkotmányban foglalt elveknek megfelelően lehetővé tegyük a bejutást közintézményeinkbe azok számára is, akik a múltban jóhiszeműen rögzített akadályok miatt eddig kívül rekedtek. Sokszor csak egy túl magas küszöb átalakításáról, megváltoztatásáról van szó. Ez a helyzet a parlament esetében is. A politikai pártok parlamentbe jutásának ötszázalékos küszöbe a fejlődés útjában áll.

A választópolgárok jelentős részét kényszeríti arra, hogy ne a számára legszimpatikusabb politikai erőre, hanem egy nagy pártra szavazzon, mert különben nagy eséllyel elvész a leadott szavazat. Ezáltal komoly érdekcsoportok, kisebbségek és társadalmi rétegek maradnak képviselet nélkül.

Az érvényesülni kívánó kisebb (de akár százezres) pártokat a nagyok mellé kényszeríti, ami óhatatlanul saját programjuk jelentős részének feladásával jár. A társadalmi változások a politikai palettán nem tükröződnek, az új pártok parlamentbe jutása szinte kizárt.

Hasonló erejű pártok érdekérvényesítő képessége teljesen eltérő lehet, ha az egyik éppen bejut, a másik pedig éppen kiesik a parlamentből.

Ez a helyzet a képviseleti demokrácia elveivel ellentétes. Az ötszázalékos küszöb jelentős leszállítása tűnik előre mutató megoldásnak. Ha ezt a nagy pártok megakadályozzák, akkor a kisebbeknek kell a változások élére állniuk, és érvényt szerezni a közös érdekeknek.

Ha nem akarunk megint elbukni, akkor ez a küszöb nem maradhat!

Antal Miklós

a BME Egyetemi Zöld Körének elnöke