Egyrészt nem néhány nappal korábban akarok értesülni róla, hogy mit csináljon a család a hétvégén. Másrészt nem tudok róla, hogy a hétéves fiamnak olyan repertoárja lenne, amit ott másokkal elénekelhetne, ezért bizonyosan csak fűrészpor lehetett volna az óriáskórusban. A csúcshoz viszont egy előre tudhatóan hideg esős hétvégén kellett volna statisztálnia. Ráadásul az elátkozott Lágymányosi-öböl partján. Ez volt az, amin nálam végképp elbukta ezt a rendezvényt a fiam. Közepesen aggódó szülőként elképzeltem, amint a Leisztinger-parton e nemes csúcskísérlet alkalmából felvonul néhány tucat másként magyar, aztán én délután magyarázhatom a fiamnak, mit és miért kiabáltak ott a bácsik-nénik, milyen zászlót lengettek. A fúvó széltől ugyan nem óvom, de ettől igen. Sőt: ennek a legminimálisabb veszélyétől is.

Tessék időben megtanítani neki az elénekelendőt, jó előre értesíteni a programról a családot, és a kerület egy "semleges" helyszínére meleg időben összetrombitálni a gyereksereget. Akkor talán.