Pisi-gate, második felvonás
Ismerős?
Így lehetne összefoglalni a teljes magyar sajtó reakcióját, amikor kiderült, hogy Fazekas Róbert nem tudott elegendő mintát szolgáltatni az athéni olimpián. Két-három napig azt üvöltötte kis országunkban majd' mindenki, hogy elcsalták tőlünk az aranyat. Hogy az emberi méltósággal ellentétes, ha nézik a sportolót "mintaadás" közben. Vagy hogy: Istenem, szégyenlős, ellenőrizzék azt a kicsit, amit leadott.
Fazekas az igazi bajnok - harsogta majd' mindenki, míg Vitray bácsi maszatolta a tényeket az athéni stúdióból. Közben ez a "meghurcolt sportember" Annus Adriánnal száguldott kocsijában hazafelé a Balkánon át, nehogy szembe találják magukat még egy ellenőrrel. Azóta nagyrészt tudjuk, hogy az olimpián egyaránt első helyen végzett diszkosz- és kalapácsvető idegen vizelet becsempészésével próbálta meg eltitkolni az általuk használt teljesítményt fokozó, de tiltott szereket.
Illetve ezt sem igazán tudjuk. A doppingellenőröknek ugyanis korlátoltak a lehetőségeik. A csalás kizárására megkövetelhetnek egy bizonyos mennyiségű vizeletet, és eljárást indíthatnak, ha valaki megtagadja a mintavételt. Fazekas aranya az előbbin, Annusé az utóbbin bukott el. DNS-minta nélkül azonban nem lehetett bizonyítani a vizeletöntögetést, és a megtagadott tiszta kontroll miatt a valódi doppingvétségre sem derült fény.
A homály pedig mindenkinek nagyon jól jön. A két sportolón kívül ugyanis mindenki élhette tovább megszokott életét. Nem tudjuk a mai napig: 1) ki adott idegen vizeletet, 2) kitől származtak a doppingszerek, 3) ki fizette a feketepiacon elég borsos áron kínált preparátumokat, 4) mit tudott minderről a) az edzőjük, b) az orvosuk, c) a szakvezetőjük, d) a sportág irányítása, valamint 5) az érintett háttérszemélyek milyen más magyar olimpikonnal voltak / vannak munkakapcsolatban.
Ennek megfelelően helyén maradt mindenki. Az atlétikai szövetség főtitkára, akinek a felelőssége lett volna megmenteni az országot a szégyentől, és az olimpiai bizottság elnöke, akinek csapata ezen kívül még három (!) doppingbotrányt produkált Athénban.
És most itt van Kovács Ági. Egy szimpatikus, kedves és mosolygós magyar hős, aki Fazekas után másfél évvel nem tudott eleget pisilni az ellenőrök kérésére, majd lemondott a második próbálkozásról. A Nemzeti Sport címlapján újra kiderül, ki a felelős: az ellenőrök. A szövetség elöljárója szerint például felkészülési szünetben nem is lett volna ildomos tesztet végezni. A szakemberek ráadásul félrevezették a szegény kislányt. Bla-bla-bla.
Egy egész ország összezár, mielőtt bárki is ismerné behatóan a tényeket. Pedig mindennek erről kellene szólnia. Az elmúlt évek során kiderült, a csalók elkapására csak a legnagyobb szigor esetén van lehetőség. Ebbe beletartozik, hogy megkövetelik a mintavétel lehetőségét az év minden napján, és hogy a tesztek elvégzése érdekében megfelelő mennyiségű kontrollanyagot követelnek.
Kovács Ágnes olimpiai bajnok úszó, ismernie kell ezeket a szabályokat. Tudnia kell, hogy a csalók kiszűréséhez szükségszerű, hogy a tiszta sportolók is a legnagyobb alapossággal tegyenek eleget a szabályoknak. Talán sokaknak nem tűnt fel, mert a kerékpársport hazánkban nem túl népszerű, de mára már száz éves legendás versenyek állnak a totális csőd szélén a doppingolók korlátlan felelőtlensége és hülyesége miatt. A pekingi olimpia már megnyitása előtt közel háromszáz nappal szinte elvesztette hitelét a bűnszövetkezethez hasonlóan működő dopping-körök miatt.
A teljes globális élsport a szakadék szélén áll. Csak akkor lehet még megmenteni, ha a nézők a doppingellenőrök oldalára állnak. Ha a csalások ellen harcoló WADA minden eddiginél nagyobb hatalmat kap. Ha a NOB elnökének felvetése szerint az egyszer doppingon ért versenyzőket életfogytig eltiltják az olimpiai szerepléstől.
Nem tudjuk, Kovács Ágnes miért nem tudott megfelelő mintát szolgáltatni. Könnyen lehet, hogy esete valóban egy tragikus félreértés, de ha a doppingellenőrök nem kapnak meg munkájukhoz minden társadalmi támogatást itthon és külföldön, akkor elbúcsúzhatunk olimpiától és élsporttól hosszú időre.
