Érzékeny, de hálás kedvenc
Amíg a talaj nem fagyott át teljesen, lehet rózsát is ültetni. Az új rózsatövek vásárlása előtt tudni kell, hogy az évezredes nemesítő munka eredményeként a rózsának ma hozzávetőlegesen 5000 fajtája, számtalan változata, hibridje létezik. A növény, ha magára marad, kétméteresre megnövő cserjévé válik. Fagyérzékeny, szereti a meleget, a tápanyagban dús talajt és a rendszeres öntözést. A nemesítők versengése szebb és gyakoribb virágot, különleges színű szirmokat hozott.
Ahogy ilyenkor gyakorta előfordul, háttérbe szorult viszont a növény betegségekkel szembeni ellenállása. Minél szebb egy rózsa, annál érzékenyebb. A rózsát támadja a lisztharmat, különböző rozsdák és foltosságok, tetvek és darazsak. Ezért rendszeres növényvédelmet igényel. Ahol sok a rózsa, érdemesebb egy 2-5 literes permetezőt vásárolni. Tucatnyi növényig azonban elegendő egy olyan kiürült háztartási tisztítószert tartalmazó kézi spriccelő, amelyik nem ereszti magából a permetlevet. (A védekezéskor legalább gumikesztyűt és védőszemüveget viseljenek.)
Az árusoknál és a katalógusokban többféle rózsacsoportosítás létezik, vannak, akik megjelenésük (használatuk) szerint különböztetik meg e növényeket. Lehetnek talajtakarók, nagy virágú ágyásba valók, bokor-, futó- és vadrózsák.
Aki egy-két rózsatövet vásárol, annak nem érdemes a rózsatudományban különösebben elmélyedni, aki viszont kisebb-nagyobb saját gyűjteményben akar gyönyörködni, jó, ha tudja, miféle szúrós növényt dédelget. Pontosabb az élettani csoportosításuk, így a rózsákat külső megjelenésük és virágaik formája alapján osztályozzák.
A legnagyobb csoport a teahibrideké. Ezek alacsony bokorrá nőnek, amelyekről elsősorban vázába való szálak vághatók. A floribunda és polyantha fajták a hajtásvégeken folyamatosan több virágot is hoznak. Ezek közül az erősebb növekedésűek nagyon jól mutatnak összefüggő gyepen. A remontans (másodvirágzó) csoportot alkotó fajták a nyár elejétől megfelelő metszéssel egészen őszig hajlandók virágozni. A kúszó növekedésű futórózsák zárják a nemes rózsák sorát.
A futórózsák (lehetnek teahibridek vagy floribundák) elnevezésükből adódóan falak befuttatására, rózsalugasok kialakítására alkalmasak. Ezek, ha helyesen tartják őket, lenyűgöző bőséggel és gazdagsággal virágoznak. Vannak közöttük olyanok, amelyek csak egyszer nyílnak, s akkor mutatnak legjobban, ha falra, kerítésre, lugasra kúszhatnak. A cserepes kisebb virágú, miniatűr rózsák is kiültethetők a kertbe, és apróságukhoz képest a szabadban fantasztikus virágzásra képesek az ellenálló növénykék.
A rózsatartás első lépcsője a vásárlás. Mára a rózsatő diszkontáru lett. Az élelmiszerláncok boltjaitól kezdve a piacokig szinte mindenütt beszerezhetők. Aki nem ért hozzá, tudását könyvből szerezte, csak jó nevű faiskolában vagy közvetlenül a termesztőtől vásároljon. De még ekkor is rizikós az ügylet, de ilyenkor pontosan kikérdezheti az eladót a növény ápolásáról is. A rózsatő ültetése más cserjékhez hasonlóan történik. A szabad gyökerű növényeket ajánlott ősszel, a fagyok beálltáig telepíteni, a földlabdásokat lehet bármikor.
Különleges viszont a fajtacsoportonként eltérő metszés. A teahibrid rózsatövekről a rügyfakadás után el kell távolítani az idős, leszáradt részeket. Azokat a (vad)hajtásokat, amelyek a rózsa gyökértörzséből, a nemessel beszemzett rész alól törnek elő, egyszerűen, tőből le kell csavarni, ki kell törni. Ha ezt elmulasztják, a nemes növény elgyengül, viszont a vadrózsa önálló életet kezd. Az elvirágzott ágakat a legalsó 1-2 éves elágazásokig kell visszametszeni.
Tövenként legalább 4, legfeljebb 8 vaskos vessző maradjon, ezeket viszont 3-5 rügyes csapokra vissza kell vágni a rügy felett legalább 1-1,5 centivel. E távolságra azért van szükség, nehogy beszáradjon a meghagyott rügy.
A floribunda és polyantha rózsák a gyengébb növekedési képességük miatt erőteljesebb metszést igényelnek, mint a teahibridek. Tövenként 3-3 rüggyel legfeljebb 4-5 csap maradhat. Ha ennél több van, akkor satnya hajtásokat hoz. Így viszont kevesebb, de nagyobb virágernyőt bontanak.
A kúszórózsák metszése ennél kissé bonyolultabb, s általában a virágzás jellegétől függ. Az egyszer nyílókat kétévente, váltakozó módon kell fiatalítani. Ilyenkor a lugas idős, ágas-bogas, esetleg letermett részeit kell levágni, és helyükre fiatal, egy- vagy kétéves, erőteljes vesszőket, gallyakat kötözni. (Vannak földön terjedő kúszók is, ezekből egy négyzetméterre 4-5-öt kell ültetni. Durván hangzik, de metszésük viszonylag egyszerű, tavasszal kézi vagy motoros kaszával 8-12 centis magasságban le kell vágni. Lombsöprűvel lehet a nyesedéket eltávolítani.)
A folyamatosan virágzókat a lugasszőlőhöz hasonlóan kell metszeni. Az erős hajtásokból kell a függőleges, vízszintes fővázat kialakítani. Azokon másfél, kétaraszonként kell nevelni a virágzó főhajtásokat. Ezeket, ahogy a szőlőt, tavaszonként 2-3 rügyes csapokra kell visszametszeni. Ha télen a kordon, lugas karjai elfagynak, akkor a következő tavasszal alulról előtörő nemes hajtásokból újra nevelhető az egész kordon.
Akinek sok lugasrózsája van, egy-egy vastagabb, függőleges, egyenes ágat meghagyhat, két év alatt gyönyörű sétapálcává válik. A száraz töviseit ügyesen ki lehet törni. Aki veszi a fáradságot, zsibvásáron viszonylag olcsón markolatnak, s botvégnek valót, turistajelvényt vásárolhat. A megfelelő személynek igazán alkalmas ajándék sétapálcát, turistabot lehet készíteni.
A jövő héten a kerti fagyvédelemről írunk.
