Évente több tucat művész végez az egyetemeken, hogy aztán azonnal szembe is találja magát a pályakezdés nehézségeivel. A kezdeti évek átvészelését segíthetik az ösztöndíjak, ám akinek nem jut az állami támogatásból, alig néhány magánalapítású ösztöndíjra számíthat. Ezek közül a legtöbb a képzőművészeket segíti.

A Képzőművészeti Egyetemen például évi 20-30 festő és szobrászművész végez. - A friss diplomások 80 százaléka 5-10 éven belül elhagyja a pályát, mert nem tud megélni - mondja Nagy Andrea, az Artitude Galéria művészeti vezetője. Az első évek ugyanis gyakran útkereséssel telnek, az ekkor született művek még nem mindig kiforrottak, sok galéria ezért nem foglalkozik friss diplomásokkal. Egy ösztöndíj ilyenkor sokat segíthet a megélhetésben, az anyagvásárlásban. (Egy tíz közepes méretű festményből álló kiállítás anyagköltsége például 200-250 ezer forint.) - Másfelől a szakmai elismerés nagyot lendíthet a festő önértékelésén. A kezdetekben nagyon kevés a visszajelzés, így az ember némi kételkedéssel tekint saját munkájára. De ha külső megerősítést is kap, hogy az, amit csinál, releváns, akkor ez további lökést ad a folytatáshoz - mondja Bóna Ottó, aki elsőként kapta meg az idén alapított Vian festészeti díjat. Ez ötszázezer forintos egyszeri alkotói támogatást jelent. Tanulságos körülmény, hogy az eredeti tervek szerint egy 40 év alatti festőművész kapott volna havi százezer forintot egy éven át, ketten pedig anyagra, eszközökre 50-200 ezret, de a kezdeményezők végül nem találtak elég szponzort.

A legtöbb ösztöndíj (kiállítási lehetőség mellett) egyhavi fix összegű támogatást jelent általában egy éven át, mint a néhány éve alapított, havi százezer forinttal járó Kogart-díj. A tíz éve létező Strabag Festészeti Díj a fődíjasnak egymillió, további 4 alkotónak 400 ezer forintot jelent.

Az egyetemistákat támogatja a tíz évvel ezelőtt dr. Balogh Péter ügyvéd által alapított Amadeus Alkotói Ösztöndíj: évente a Magyar Képzőművészeti Egyetem egy-egy szobrász és festő szakos hallgatója kap havi 75 ezer forintot. Ennél is nagyobb segítségnek tartják azonban a művészek a most megnyílt Amadeus Alkotóházat: itt hét fiatal festő és szobrász kap műtermet ingyenesen, három évre. - Az egyetem után a diákok vákuumba kerülnek, a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, hogy műtermet béreljenek. Sokszor az sem elég, ha hárman-négyen összefognak. Számomra most ez a három év a felhőtlen alkotásé lehet - mondja Rabóczky Judit friss diplomás szobrászművész, aki a napokban költözött be az alkotóházba. Hasonlóan vélekedik Papageorgiu Andrea festőművész is. - Az egyetem alatt adott volt a műterem, nem kellett azon izgulnom, hol dolgozzak. Diploma után viszont nincs hová menni, a néhány meglévő műteremlakásba hosszú várólisták vannak, képtelenség bejutni. Így viszont nyugodtan dolgozhatok, és három év alatt sok minden történhet. Akár az is, hogy megismerik a nevem, és meg tudok élni a képeimből.

A többi művészeti ág eléggé elhanyagolt. Magánalapítású irodalmi ösztöndíjat például nem sikerült találnunk, sem olyat, amelyik a klasszikus zenészeket segítené. Pontosabban ezen a területen épp most formálódik egy Bartókról elnevezett ösztöndíj, amelyet két Bartók-rajongó alapít. Ez nem klasszikus, havi apanázzsal járó elismerés lesz, hanem egy lehetőség, hogy a díjazott fiatal művész egy évet eltöltsön az amerikai Bard College-ban. Az ifjú színészek helyzete is könynyebb lesz egy kicsit a közeljövőben. Eddig a kamara segített 29 pályakezdő, állástalan fiatalt 9 hónapon át havi húszezer forinttal, amelyet most megdupláz egy magánszemély, Polgár András alapítványa. (A kiegészítés összege mindig megegyezik a kamara ösztöndíjával.) Az idén 25 millió forint áll rendelkezésre, jövőre ez nőni fog.

Török András, a szponzorok és a projektek egymásra találását segítő Summa Artium Kht. vezetője azt mondja: az utóbbi időben mintha megmozdult volna az üzleti élet a kultúra irányába, ám még jóval kevesebb itthon a mecénás, mint külföldön. De vannak biztató jelek. Például most azon dolgoznak, hogy felélesszék a két világháború között létezett Baumgarten-díjat: az irodalmi (ösztön)díjról annak idején Babits Mihály döntött, és ma is neves irodalmárokra szeretnék bízni az elismerés kiosztását.